Előszó
A világtörténelem mai korszakának óriási eseményei soha el nem muló jelentőségűek lesznek a politikai tudás szempontjából.
E nagy világdráma minden mozzanata a végzetnek az emberiség legnagyobb...
Tovább
Előszó
A világtörténelem mai korszakának óriási eseményei soha el nem muló jelentőségűek lesznek a politikai tudás szempontjából.
E nagy világdráma minden mozzanata a végzetnek az emberiség legnagyobb politikai problémáiról adott örök emlékű tanítása. Háborúi, forradalmai, felbomló és alakuló államai, feledhetetlen megrendítő látványt nyújtanak.
A fokozatos fejlődós törvénye megrendültnek látszik. Amit látunk, a fejlődés folytonosságának megszakításaként tűnik elénk.
A politikai problémák kutatója mély megindulással nézi e rettentő küzdelmet. Mély megindulással, elálló lélegzettel.
Lapozgatja a történelmet, elmélkedve annak örök félreismerésre elítélt, soha el nem múló igazsága tanulságán, keresve a szenvedélyek örvényei közt az ész tiszta szavát.
Nézzük az előttünk zajló történelmet, nézzük rég múlt idők történelmének hasonló hullámzását. És látjuk a fokozatos fejlődésnek magában e világfelfordulásban is igazolódó örökérvényű nagy törvényét. Napjaink szenvedésében örök emberi szenvedések képe tükröződik, elmúlt idők holt eseményeiben saját szívünk lüktetése érzik. És a történelem nagy epocháinak világánál napjaink szenvedélyei lelkünkben elhalványúlnak. Hiszen a ki ellenség is, csak hatalmasabb erők végzetszerű vak eszköze; és aki jó barát is, csak csalódásainknak osztályosa.
A küzdelem véres eseményekkel teljes éveiben, a nemzeti nagy reménykedések és nagy csalódások tragikus napjaiban a politikai kutatás éber gonddal áll őrt az igazság felett. Hit lanyhul, remény ellankad, küzdő belefárad, a Gondolat magasan lebeg a viharzó világharcok felett. Kolozsvár, 1920. szeptember hó.
Vissza