Előszó
„Nem engedhetjük meg, hogy a magyar történelem legnagyobb gonosztevői kicsússzanak kezeink közül" - írja Bajcsy-Zsilinszky Endre valahol, de hamarosan rájöhetett ő is, hogy mindez dőre álom csupán. A rémuralom főkolomposai kevés kivétellel megúszták a felelősségre vonást, számonkérést. A Huszadik Század, a Századunk, a Társadalomtudományi Társaság, a Szabadgondolat és a Galilei-kör egykori gárdájából sokan (Lorsy Ernő, Madzsar József, Madzsar Józsefné Jászi Alice, Gábor Andor, Polányi Károly, Szende Pál, Rubin László stb.), a kommün első számú vezetői közül Kun, Böhm, Kunfi, Rónai Zoltán, Lukács és társaik Bécsben találnak meleg otthonra, s csak 1923 végén panaszkodnak anyagiak miatt, ugyanis eddig tartottak a kilopott milliók. Lapokat alapítottak, amelyeknek egyetlen célja volt Magyarország tekintélyének aláásása Európa közvéleménye előtt, és a Horthy-féle konszolidáció minduntalan való akadályoztatása. Közben szakítottak időt arra is, hogy Jászi Oszkár és Szende Pál Prágába utazhasson, Masarykkal és Benessel való találkozóra. Az emigráció legnagyobb napilapja a Bécsi Magyar Újság volt (1919- ben indult, Jászi 1921 derekán vette át). Szerkesztői között ott találjuk Bölöni Györgyöt, Németh Andort, Déry Tibort, Polányi Károlyt stb. Arra építettek, hogy a szomszédos országoknak elemi érdeke (így!) a revansra készülődő, különítményekkel operáló, az elszakított magyarság körében nyugtalanságot szító (sic!) Horthy-rendszer elsöprése... Jászi a következőket hangoztatta: „Integritásos sovinizmussal ma harcolni nem lehet. Igenis együtt kell menni a kisentetével..."
Írtuk az imént, hogy sokan elkerülték a számonkérést, egyikük-másikuk Amerikában végezte (Jászi, Fényes László, Polányi Károly stb.). 1945 után többen hazakerültek Moszkvából (pl.: Rudas László, Rákosi Mátyás stb.) Ők kis szerencsével elkerülték Sztálin kivégzőosztagait. Korvint, László Jenőt, Csernit stb. leszámítva csak néhány Lenin-fiú került rendőrkézre. Senki nem ejt könnyet értük az emigráció körében sem, csak Szamuely barátnője, illetve szovjetfelesége Szilágyi Jolán ígérgeti könyvében, hogy összeállítja egyszer a névsorukat.
„Az Est" 1918. december 7-i számában jelent meg Váry Albert főállamügyész hatalmas vádbeszéde, amelyben a terroristák bűnperének utolsó napján megtorlást sürget a rémuralomért. A termet egészen lenyűgözte megrázó beszéde, halotti csendben hallgatták a rémségeket összefoglaló előadást. Beszédét így kezdte: „- Ennek az esztendőben a magyar nemzetnek nem volt tavasza. Őrültek és gonosztevők törtek reá és rémuralom dermesztő fagya szállott a lelkekre. Fölfegyverkezett kalandorok ragadták magukhoz az államhatalmat, és máról holnapra felforgattak mindent. Kétségbeesve láttuk, hogy mint semmisülnek meg egymás után mindazon értékek, amelyeken eddig állami és társadalmi életünk nyugodott. Vallás, erkölcs, hazaszeretet, magántulajdon, élő törvényeink egyszerre értéktelen fogalmakká váltak, és helyükbe hitetlenség, nemzetköziség, gyűlölet, gonoszság és erőszak léptek.
Vissza