A török népköltés

Előszó

"A török népköltés" jelentős helyet foglal el Kúnos Ignác munkái között. Ez a mű tulajdonképpen 1925-1926-ban Isztambulban és Ankarában tartott előadásainak szövege, amelynek minden megállapítása Kúnos saját gyűjtéseire alapozódik. Minden, ami csak eszünkbe juthat a népköltésről szólván, legalább is röviden szóba kerül benne. Vámbéry Ármin a örök mesék magyar kiadásának előszavában így ír: "Akár az utcára szórt gyöngyök, gyémántok és egyéb drágakövek, úgy hevernek szanaszét a török népköltészet kincsei, anélkül hogy összegyűjtőjük akadt volna, anélkül hogy az őket megillető figyelmet felébresztették volna. igen érdemes munkára vállalkozott tehát Kúnos Ignác, amidőn figyelmét az eddig teljesen elhanyagolt irodalmi kincsre fordította, és e szerteszét heverő drágaságokat összeszedegetve, gyönyörű népmesék díszes koszorújával ajándékozta meg az európai olvasóközönséget. Épp idejében érkezett a fiatal turkológus, hogy e kincseket összegyűjtse, mert nemsokára vasútvonalak fogják behálózni Anatólia földjét, és a vasúttal érkező idegenek, a velük együtt érkező idegen gondolatok és idegen mesék a közlekedés varázspálcájával el fogják tüntetni ennek a régi világnak megannyi vonását..."
Kúnos őszinte érzésektől vezéreltetve és élvezetes stílusban vall a törökök és a török népi kultúra iránti rajongásáról. E művével Ruméliától Anatólia belsejéig vezet bennünket, és olyan dolgokról mesél nekünk,, amilyeneket mi nem láttunk, nem láthattunk. Vissza