A török hódoltság néprajzi és nyelvi maradványai földrajzi neveinkben

Fülszöveg

Szabó József 1940-ben született a Tolna megyei Nagykónyiban. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, középiskolai tanulmányait Tamásiban. 1964-ben szerzett magyar-orosz szakos tanári diplomát a József Attila Tudományegyetemen. Kutatómunkája a Magyar Nyelvészeti Tanszék diákkörében indult. Első publikációja még egyetemi hallgató korában jelent meg a Néprajz és Nyelvtudományban, s már akkor bekapcsolódott az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőmozgalomba is.
Két évig gimnáziumban, négy évig pedig általános iskolában tanított Szegeden. 1970-ben tanársegédként került a JATE Magyar Nyelvészeti Tanszékére, ahol 1973-tól adjunktusként, 1979-től docensként tevékenykedett, majd 1993-ban nevezték ki egyetemi tanárnak, 1988 és 1990 között pedig tanszékvezető volt. Az 1990-es években öt évig a pozsonyi Komensky Egyetem Magyar Tanszékén volt vendégtanár, utána két évig másodállásban a békéscsabai tanítóképzőben is dolgozott. 2003 és 2007 között tanított a veszprémi Pannon Egyetemen is, ahol négy éven át az Interdiszciplináris Doktori Iskolát vezette.
Tudomány tevékenysége elsősorban a nyelvjárások vizsgálatára és a névtanra terjed ki. Egyetemi doktori értekezését 1966-ban, kandidátusi disszertációját pedig 1978-ban védte meg. 1992-ben szerezte meg az MTA doktora fokozatot. Kutatási elismeréséül 1982-ben Csűry Bálint-emlékéremmel tüntették ki. 1999-ben Széchenyi Professzori Ösztöndíjas lett. Szülőfalujától ugyanebben az évben kapta meg a Nagykónyi díszpolgára címet. Több európai országban járt tanulmányúton, így pl. hosszabb időt töltött Ausztria, Németország, Svájc és a volt Szovjetunió egyetemein és más intézményeiben. Gyakran vett részt hazai és nemzetközi konferenciákon (pl. Augsburgban, Bécsben, Berlinben, Bernben, Krakkóban, Lipcsében, Mariborban, Regensburgban, Zürichben, Würzburgban). 2000-től tagja lett a Német Dialektológia Nemzetközi Társaságának is. Vissza