A toll mártírjai

Előszó

Szenteljük e könyvet kartársaink emlékének, akik a fehér terror, a nyilas és német rémuralom gyászos idejében életükkel fizettek a toll megalkuvás nélküli szolgálatáért.
Nagy érték és még több biztató ígéret veszett el bennük. Nem hiába haltak meg, mert mi híven megőrizzük emléküket és martíriumuk örök figyelmeztetés lesz minden írástudó számára, hogy szellemének és tehetségének, erejének és akaratának teljes súlyával küzdjön a sötétség, álnokság és zsarnokság ellen. Vissza

Fülszöveg

A toll mártírjai kimondhatatlan fájdalmasan sokan vannak. Már a prefasiszta Horthy-korszak tiszti különítmény-banditái azok ellen fordultak, akik a közvéleményt irányíthatták, vagy hűséges tolmácsolói lehettek a tömegek akaratának és kívánságainak. Ezért kellett magyar vonatkozásban már Somogyi Béla és Bacsó Béla tragédiáján kezdeni az újságírók mártíriumának krónikáját. Velük kezdődött a a sor és vészesen hosszú ideig tartott, hogy írók, gondolkodók emigrációba kényszerültek. Inkább vállalták a száműzetés keserveit, semhogy erőszakot tegyenek meggyőződésükön. Az emigráció végtelenségbe húzódó ideje után a magyar újságírók sokaságára elkövetkezett a német megszállás és nyilas banditizmus korszaka. A magyar újságírók szenvedése hazai internálótáborokban, külföldi koncentrációs lágerekbe folytatódott. Nincs olyan foglalkozási ág, amely hasonlóan nagy arányban szolgáltatott volna áldozatokat. A német és lengyel területen felállított halálgyárak, gázkamrák emésztették el a toll nagyszerű mestereit, országos nevű publicistákat, írókat, szerkesztőket. Haló poraik is eltűntek. Emlékük egyedül ez a könyv.
A toll mártírjai című könyv a külföldi újságírók szenvedéseiről is megemlékezik. Ahová Hitler banditái betették lábukat, könny és gyász fakadt. Egységes eljárási mód szerint mindenütt elsősorban az újságírók ellen fordult vak dühük. Amikor külföldi kollégáinkat felhívtuk, hogy mártíriumukról írjanak, a cseh újságírók felvetették a gondolatot, hogy szerveztessék meg az emigrált, deportált újságírók nemzetközi szövetségét. Akik egyformán szenvedtek, tudják megtalálni a módot, hogy hasonló gyalázat többé az emberiség és civilizáció ellen meg ne történhessék. A szervezés folyik és a nemzetközi szövetségben fájdalmasan előkelő szerep jut a magyar újságíróknak. Mártírjaik száma és mártíriumuk két és fél évtizede biztosítja részükre szerepüket. Várjuk és akarjuk a szervezetet, mert ez hozhatja meg, amit ez a könyv is szolgál, hogy az emlékezet ébrentartása mellett jusson kenyér és meleg szoba az özvegyeknek és árváknak, akik családfőjük vértanuhalálával elvesztették lábuk alatt a talajt. Vissza