Előszó
Kedves toldys diákok, szülők, tanárok, toldys dolgozók; kedves volt toldysok és reménybeli toldysok és azok is, akik csak szerettek volna toldysok lenni, de nem sikerült nekik, és akik egy picit...
Tovább
Előszó
Kedves toldys diákok, szülők, tanárok, toldys dolgozók; kedves volt toldysok és reménybeli toldysok és azok is, akik csak szerettek volna toldysok lenni, de nem sikerült nekik, és akik egy picit toldysok is voltak, de azután meggondolták magukat, vagy mi gondoltuk meg magunkat (őket), és akik ugyan soha nem voltak toldysok, de ismertek valahonnan egy toldyst, valamelyik rokonuk vagy ismerősük az, vagy toldys fiúba/lányba voltak szerelmesek, vagy éppen most szerelmesek belé (esetleg ellenkezőleg); és az antitoldysták, akik ki nem állhatják a toldysokat, vagy a pszeudotoldysok, akik toldysoknak adják ki magukat, holott sohasem voltak azok (mígnem a rendőrség emberei - ahogyan az elmúlt esztendőben is - lefülelik őket), és akik újságcikkeket írnak toldysokról és akik ezeket a cikkeket elhiszik vagy nem hiszik el, akik i-vel írják és akik ipszilonnal, akik azt hiszik: Miklós és akik nem hisznek semmit, mert egészen eddig sosem hallottak az iskoláról, és most is teljesen véletlenül került a kezükbe ez a könyv - egyszóval: Kedves Olvasó, köszöntelek, bárki is légy, és ígérhetem, ha beleolvasol, ha végigolvasod gimnáziumunk idei évkönyvét, bizonyosan többet fogsz tudni rólunk, a Toldyról; nem úgy többet, ahogy valamely tudományos könyvből vagy hivatalos jelentésből, sem úgy mint egy regényből, újságcikkekről nem is szólva, hanem egészen másként, nem mintha igazabb volna ez a műfaj, de talán igazibb, éppen azáltal is, hogy annyian írták; tanárok és diákok, lányok és fiúk, tizennégytől nyolcvannyolc éves korig, tárgy- vagy élményszerűen, jó stílusban vagy némi gyarlósággal, így vagy úgy, de az egészből mégis összeáll a kép, amit közel hétszázötvenen csináltunk - lehet, közösen veled, Kedves Olvasó - az elmúlt esztendőben, jól-rosszul, hasonlóképpen mint bárhol a honban. (Talán kicsit jobban.)
Vissza