kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Kiadó: | Győri Kármelita Rendház |
---|---|
Kiadás helye: | Győr |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: | Ragasztott papírkötés |
Oldalszám: | 247 oldal |
Sorozatcím: | |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 17 cm x 12 cm |
ISBN: | 963-87462-0-7 |
A fordító előszava | 5 |
A tökéletesség útja | |
Cím, amelyet Szent Terézia maga adott művének | 9 |
Nyilatkozat | 11 |
Szent Terézia előszava | 12 |
Azokról az okokról, amelyek engem arra indítottak, hogy ezt a kolostort olyan szigorú életűvé tegyem | 15 |
Elmondja, hogyan kell letenni az anyagi gondokról s hogy mekkora kincs a szegénység | 18 |
Folytatja azt a tárgyat, amelyről az első fejezetben kezdett beszélni s buzdítja a nővéreket, kérjék állhatatosan Isten kegyelmét azok számára, akik az Egyházért dolgoznak. Egy imával végződik | 23 |
Ajánlja a rendi szabály hűséges megtartását s azonkívül három, a lelki élet szempontjából nagyon fontos dolgot köt olvasóinak lelkére | 30 |
Tovább beszél a gyóntatókról. Kifejti, mennyire fontos, hogy tudós férfiak legyenek | 39 |
Visszatér a tökéletes szeretet tárgyalására. | 44 |
Folytatólag beszél a szellemi szeretetről, s néhány tanáccsal szolgál arra nézve, hogy miképpen lehet azt megszerezni | 49 |
Arról beszél, mekkora kincset bír az, akinek sikerült mind belsőleg, mind külsőleg lemondania minden teremtett dologról | 58 |
Ajánlja, hogy akik elhagyták a világot, azok kerüljék a rokonaikat. Utal arra, hogy milyen igazi jóbarátokat találnak a szerzetben | 60 |
Fejtegeti, hogy mit sem ér a mondottakról lemondani, hacsak le nem mondunk önmagunkról is; s hogy miképpen függ össze ez az erény az alázatossággal | 63 |
Folytatólag beszél az önmegtagadásról és fejtegeti annak azt a faját, amelyet a betegség idején kell gyakorolni | 68 |
Arról beszél, hogyha valaki igazán szereti Istent, akkor nagyon kevésbé veszi az életet és az emberek becsülését | 71 |
Folytatólag fejtegeti az önmegtagadást. A szerzetesnők kerüljék a világ elveit és gondolkodásmódját s kizárólag az igazi elvhez tartsák magukat | 76 |
Kijelenti, hogy senki sem szabad fogadalomra bocsátani, akinek gondolkozásmódja ellentétben áll az eddig kifejtett elvekkel | 82 |
Arról beszél, hogy mekkora haszonnal jár az, ha nem mentegetjük magunkat még akkor sem, ha esetleg ártatlanul ítélnek el bennünket | 84 |
Kifejti, hogy mennyivel tökéletesebb a szemlélődő emberek élete azokénál, akik pusztán az elmélkedésre szorítkoznak. Hogy miképpen szokta az Úr néha a szórakozott lelket is fölemelni a tökéletes szemlélődés magaslatára, s hogy miért teszi ezt. Ez és az utána következő fejezet nagyon megszívlelendő | 88 |
Arról beszél, hogy nem minden lélek alkalmas a szemlélődésre; hogy egyesek csak hosszú idő múlva érik el; s hogyha valaki igazán alázatos, akkor nem fog elkívánkozni arról az útról, amelyen az Úr vezeti | 94 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat és kifejti, hogy mennyivel többet kell szenvednie a szemlélődő léleknek, mint a munkálkodónak. Nagy vigasztalásul fog szolgálni ez utóbbiaknak | 99 |
Megkezdi az imádság fejtegetését. Olyan lelkekhez szól, akik nem képesek az elmélkedésben értelmükkel dolgozni | 105 |
Azt fejtegeti, hogy az imádság útján - akár így, akár úgy - de sohasem hiányzanak a lelki vigasztalások. Tanácsolja a nővéreknek, hogy az imádság legyen rendes tárgya a beszélgetésüknek | 116 |
Fejtegeti, mennyire fontos, hogy az ember erős elhatározással fogjon hozzá az imádsághoz és ne törődjék azzal, ha a rossz szellem igyekszik őt erről lebeszélni | 120 |
Megmagyarázzal, hogy mi az elmélkedés | 127 |
Fejtegeti, mennyire fontos, hogy az ember ne forduljon vissza, ha egyszer rálépett az imádság útjára, s hogy milyen sziklaszilárd elhatározással kell azt elkezdeni | 132 |
Arról beszél, hogy miképpen kell az ajakimát jól végezni, s hogy mennyire elválaszthatatlan tőle az elmélkedés | 136 |
Azt magyarázza, hogy mennyire hasznos az ember lelkére nézve, ha jól végzi az ajakimát s hogy Isten gyakran éppen ajakima közben szokta a lelket természetfölötti állapotba helyezni | 140 |
Megmagyarázza a módját annak, hogy miképpen kell az embernek az eszét összeszednie. Megemlít néhány eszközt erre vonatkozólag. Ez a fejezet nagyon hasznos azokra nézve, akik belekezdenek az imádságba | 143 |
Beszél arról a nagy szeretetről, amelyet az Úr a Miatyánk első szavaiban fejez ki; s arról, hogy akik Istennek igazi leányai akarnak lenni, azoknak nem szabad semmit sem adniok a nemesi származásukra | 149 |
Megmagyarázza, hogy miben áll az összeszedettség imája s néhány eszközt említ, amelynek segítségével hozzászokhatunk | 153 |
Folytatólag beszél az összeszedettség imája megszerzésének eszközeiről s arról, hogy semmit se adjunk arra, vajon szeretnek-e bennünket az elöljáróink, vagy sem | 160 |
Megmagyarázza, mennyire fontos tisztában lennünk azzal, hogy mit kérünk az imádságban. Fejtegeti a Miatyánk ezen szavait: Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod. Ezeket a szavakat a nyugalmi imára alkalmazza és elkezdi annak tárgyalását | 164 |
Folytatólag beszél ugyanarról a tárgyról. Megmagyarázza, miben áll a nyugalmi ima és néhány tanácsot ad azoknak, akiknek az Úr megadta ezen ima kegyelmét. Sok megszívlelésre méltó dolog van benne | 169 |
Tárgyalja a Miatyánk ezen szavait: Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is. Arról beszél, hogy mily sokat tesz az, aki ezeket a szavakat őszinte lélekkel ejti ki és hogy mennyire meg fogja őt jutalmazni az Úr | 179 |
Fejtegeti, mennyire rászorulunk arra, hogy az Úr megadja nekünk azt, amit a Miatyánk ezen szavaival kérünk: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" | 187 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat. Nagyon hasznos a szentáldozás utáni hálaadás szempontjából | 191 |
Egy, az örök Atyához intézett imával befejezi ezt a tárgyat | 198 |
Ezen szavakat fejtegeti: "Bocsásd meg a mi bűneinket" | 202 |
Fejtegeti a Miatyánk imájának magasztosságát és magyarázza, hogy mennyi mindenféle vigasztalást meríthetünk belőle | 209 |
Fejtegeti, mennyire szükséges dologért imádkozunk, midőn arra kérjük a mennyei Atyát, hogy adja meg nekünk azt, amit e szavakban fejezünk ki: "És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól". Megmagyarázza a kísértések néhány faját. Nagyon fontos dolgokat tartalmaz | 212 |
Folytatja ugyanazt a tárgyat. Tanácsokkal szolgál különféle kísértésekre vonatkozólag, s két eszközt említ meg, amelyek segélyével az ember megszabadulhat tőlük. Ez a fejezet nagyon tanulságos mind az olyanokra nézve, akiknek hamis alázatosságra van kísértésük, mind a gyóntatóink számára | 220 |
Kifejti, hogy ha mindig Isten iránti szeretettel és félelemmel haladunk előre, akkor meg fogjuk állni a helyünket a sok kísértés közepette | 225 |
Tárgyalja az istenfélelmet s azt, hogy miképpen őrizkedjünk a bocsánatos bűnöktől | 230 |
Tárgyalja ezen utolsó szavakat: "De szabadíts meg a gonosztól. Amen" | 236 |
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.