A többértékű logika előtörténete az ókorban

Előszó

A többértékű logika legújabb kutatási eredményei közül való - többek között -, az a felismerés, hogy Aristotelésnél olyan, az asszertórikus szillogisztika témáját tárgyaló szöveghelyek találhatók, amelyek értelmezhetők a többértékű logika nézőpontjából. Ezek a kutatások azt is hangsúlyozzák, hogy Aristotelés ilyen irányú vizsgálódásai a téma mai kutatása számára is jelentőséggel bírnak. Különösképpen Walfgong Wieland által "kvantifikáltnak" nevezett arisotetlési igazságértékek kínálkoznak alkalmasnak arra, hogy az "'alapvető-levezetett" illetve "kitüntetett-nem-kitüntetett" fogalompárok előzményeiként igazságértékeket jelentsenek, amelyeket A. A. Sinowjew - H. Wessel és Ulrich Blau vezettek be.
Jelen monográfia e kutatási területhez kíván adalékokat nyújtani, továbbá szeretne - talán már kihívó címével is - konstruktív kritikára ösztönözni.
Mindenekelőtt vázoljuk egészen röviden a promlémakört: Aristotelés ugyan expressis verbis csak a "holé pseudés" (sc.protasis), An. pr. II. 54 a 4-6, kifejezést definiálja, de ezen fogalommeghatározás alapján nem túl nehéz az "epi ti pseudés", "holé aléthés" és "epi ti aléthés" levezetése. Nyomatékkal fogjuk Waitz és Ross megoldását bírálni, akik az "epi ti aléthés"-t törölni kívánják a szövegből, s azt az időközben fölmerült felfogást is, miszerint az "epi ti aléthés" és az "epi ti pseudés" azonosíthatók lennének.
E négy igazságérték egymástól való függetlensége több szöveghely alapján igazolható. E függetlenség abban áll, hogy ugyanazon álláspontról megfogalmazott egy atomi kijelentéshez a négy igazságérték közül csak egy rendelhető hozzá.
A három- illetve négyértékűség közötti különbség - úgymond a négyértékűség "javára" - a többértékű logika viszonylatában "in statu nascendi" lesz az analízis tárgya, s ezáltal - értelemszerűen csak hipotézisek révén - megkísérlek választ adni arra a kérdésre, miért (dioti) 2255 évig tart a többértékű logika előtörténete. Hogy (hoti) ez az előtörténet közel évnyi pontossággal 2255 évnyi időt ölel fel, apodiktikusan bizonyítható ténykérdés.
Külön köszönetemet szeretném kifejezni a DFG-nél egy két éves ösztöndíj biztosításáért, Prof. Dr. Albert Mennének (Bochum) és Prof. Dr. Vittorio Sainatinek (Pisa), akik ez idő alatt jóakaratúan és intenzíven támogattak. Nekik, tovább Prof. Dr. Hermann Weidemann Urnak (Münster) köszönöm az állandó ösztönző, ugyanakkor kritikus segítőkészséget, amely jelen monográfia elkészültéhez is jelentős mértékben hozzájárult. Köszönet Prof. Ernesto Bertinek, aki pisai tartózkodásom idején bevezetett a paleográfiába, továbbá Prof. Dieter Harlfinger, Prof. Jürgen Wiesner, Prof. Linos Benakis uraknak, akik segítettek kideríteni azt, hogy bizonyos, számomra nem elérhető kéziratokban szerepel-e, illetve törölve van avagy sem az "epi ti aléthés". Vissza