A tizennyolc nyárfa

Fülszöveg

Ebben a könyvben négy dokumentumriport van. Három politikai pörről tudósítanak. A pörök - előzményeikkel és következményeikkel - a közel fél évszázados osztályharc forrpontjait jelzik ezen a vidéken. Az ítéletek esetről esetre súlyosabbak, kegyetlenebbek. Éppen az idő múlásával súlyosbodó ítéletek mutatják, hogyan fejlődött a munkásosztály szívós történelmi harca az emberibb életért.
A betevő falatért aggódó zsellérek, napszámosok, részaratók elemi erővel robbanó lázadása a múlt század alkonyán megrémísztette a hatalom embereit, de még óvakodtak a véres megtorlástól. A zentai zendülés körülményei jelképesen érzékeltetik a mozgalom eszmei határozatlanságát és szervezeti kezdetlegességét. Az ítélkezők még úgy vélték, hogy a téveszméktől kell megszabadítani a népet, és akkor minden rendbe jön.
A mozgalom szervezeti erősödése és eszmei érlelődése válságos és nagy ellentmondásokat hordozó korban hozta létre a forradalmi párt megalakításának feltételeit, erről a Közakarat és a tizennyolc hárfa története beszél. A háború özvegyei, árvái, rokkantjai a nyomorgó munkások tömegeivel ostromolták az éhség és lerongyolódottság enyhítésére alkalmatlan hatalom intézményeit. Forradalmi helyzet jött létre, de az akkor még fiatal párt nem tudott megfelelő választ adni a kihívásra. Az ösztönösség elemei tovább működtek a mozgalomban, és az elhamarkodott felkeléssel megkönnyítették az osztályellenség dolgát. A kizsákmányolók ítélkeztek...
A harmadik pör, a legvéresebb, arról tanúskodik, hogy a Josip Broz Tito vezetésével megtisztult, megerősödött, összekovácsolódott forradalmi élcsapat - munkások, földművesek, értelmiségiek mozgósításával - Szabadkán is, akár az ország más vidékein, rendkívül kedvezőtlen körülmények között vette fel a harcot a fasiszta megszállók ellen, a szabadságért, a jobb világért, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságáért. November tizennyolcadika a harcban elesettek napja. A dokumentumok vallatása emlékeztet, az emlékezés erősít bennünket a forradalom vívmányainak megőrzésében és továbbépítésében.
Petkovics Kálmán Vissza