A titokzatos szőke nő és más megkésett történetek

Előszó

Úgy éreztem, hogy - tekintettel kissé előrehaladott koromra - tartozom az olvasónak valami magyarázattal: miért állok elő, ennyi év után, ilyen történetekkel. Több „mélyenszántó" előszó fogalmazványát téptem már szét, amikor eszembe jutott egy ősrégi vicc, amely talán mindent megmagyaráz: Mari néni gyónni megy a tisztelendő úrhoz, és ezt suttogja neki: - Tisztelendő úr, kérem, nagy bűnöm van ám nékem: megcsaltam a Janit Pistával. - Miket beszél, Mari néni, kedves, mondja a tisztelendő úr, hiszen maga már majdnem 80 éves, hát hogyan csalhatta meg az urát a Pista bácsival? - De hát nem most volt ez, tisztelendő úr, kérem, hanem több mint ötven évvel ezelőtt. - Hát akkor miért most gyónja meg, Mari néni? - Tetszik tudni, olyan jó visszaemlékezni rá. Eddig a vicc. Következnek az emlékezések, amelyekbe - mint régi emlékekbe rendszerint - szomorúság is vegyül, sőt, olykor egy-egy könnycsepp is... Vissza

Fülszöveg

Erősen megkésve, évtizedek múltán papírra vetett, egyéni sorsokat felvillantó igaz történeteket kínál ez a könyvecske az olvasónak. Feljegyzőjük és egyben valamennyinek (aktív vagy passzív) szereplője dr. Badics László, a Magyar Távirati Iroda hajdani munkatársa. Annak is köszönhetően, hogy hosszú évekig külföldön képviselte a hírügynökséget, a történetek kétharmad része idegen városokban játszódik.
A család múltját idéző első történetet követő írás színhelye Genf, ahol B. L. 1935 elején a Népszövetségnél végzett tudósítói munkát. A 3. és a 4. történet Rómából datálódik, ahonnan szerzőnk hat éven át (1937-1943) küldte Budapestre a sajtónak szánt jelentéseit és az "illetékesek" számára írott bizalmas tájékoztatóit. (Az utóbbiakban foglalt elemzések és "jóslatok" annyira megalapozottaknak bizonyultak, hogy közülük egyet a II. világháború krónikásai is idézésre méltónak ítéltek.)
Az ötödik történet színhelye Isztambul, ahová Badics Lászlót 1943 végén küldték ki a Kállay-kormány béketapogatózásainak sikerét előmozdítandó. Ez a kiküldetés, sajnos, rövid életűnek bizonyult: Magyarország 1944 márciusi német megszállása után B. L. megtagadta a további szolgálatot és csak 1946-ban tért haza. Az utolsó történet már a kommunista hatalomátvételt követő "fejleményeket" idézi fel, amelyek végül szerzőnket is emigrációba kényszerítették.
Badics László 1956 óta Kanadában él. Vissza