Előszó
Részlet a könyvből:
1909 július elején, egy este, valamivel tíz óra előtt, gimnazista formaruhát viselő, tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalember fordult be a Sfintii Apostoli utcából az Antim...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1909 július elején, egy este, valamivel tíz óra előtt, gimnazista formaruhát viselő, tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalember fordult be a Sfintii Apostoli utcából az Antim utcába. A jövevény bőröndhöz hasonló csomagot vitt, amely - bár nem volt nagy - bizonyára súlyos lehetett, mert gazdája fáradtan, sűrűn cserélgette kezében. A megelőző napokban gyakran esett, s a sötét és elhagyatott utca a nyári évszak ellenére hűvös és neszes volt, mint az erdő. S csakugyan, valamennyi ház udvarán, de kivált a templomkertben vén fák álltak, mint másfelé is Bukarestben, amely akkor egy nagy faluhoz hasonlított. A szél szabályos szüneteket tartva rázta a láthatatlan tusában összefonódó fákat, s csupán az el-elsötétülő, majd újra kigyúló csillagok árulták el az arra járónak, hogy odafent hatalmas lombkoronák hajladoznak. A fiatalember figyelve lépkedett a fal mentén, és - amennyire az utcai lámpák gyönge fénye engedte - a házszámokat vizsgálta. Katonás szabású, fekete egyenruhája szorosan simult testére, s a kemény és nagyon magas gallér, valamint a széles gombasapka férfias és elegáns külsőt kölcsönzött neki. Pedig hosszúkás arca nagyon fiatalos volt, a sapkája alól kibuggyanó dús hajtincsektől csaknem nőies; de barna bőre és görögös orra a határozottság jegyével egészítette ki az első benyomást. Tétova viselkedése arra mutatott, hogy nem ismeri a házat, amelyet keres, mert át-átvágott egyik járdáról a másikra, és folyton a házszámokat nézegette. Az utca kihaltnak látszott, lakói mintha már aludtak volna; a házakban nem égett lámpa, s ahol égett, a fényt nagy, fehér üvegernyő fedte el, hogy ne melegítsen. Az esti homályban az utca bizarr képet nyújtott. Egyik ház sem volt nagyon magas, emeletes épület meg éppen alig akadt. De az építkezés meglepő sokfélesége (ami főként olasz kőművesek kezére vallott), az ablakok szokatlan nagysága az épületek törpe alakjához képest, a nevetséges nagyzolásra való díszpárkányozás, a görög, sőt gót stílű, de csak habarcsból és festett deszkából összetákolt homlokzatok váltakozása, a nedvességtől mindenfelé levált vakolat, a szárazságtól összevissza görbült faanyag egy olasz sikátor rom-karikatúrájához tette hasonlóvá ezt a bukaresti utcát.
Vissza