A titkos kert

Előszó

Részlet a könyvből:
Senki sem maradt életben.

Amikor Mary Lennoxot új otthonába, Misselthwaite-Manorba nagybátyjához vitték, mindenki azt mondotta róla, hogy csúfabb kis leány talán nincs is a világon. És ez igaz is volt. Arca vékony és keskeny, a termete satnya, alacsony, a haja ritka, színtelen és egész valójából valami sanyarúságféle áradt. Haja sárgás, az arca is sárga, mert Indiában született és folyton betegeskedett. Atyja az angol kormányzóságnál volt alkalmazva, de egyre dolgozott és maga is szünetlenül betegeskedett ; míg anyja azok közé a kiváló szépségek közé tartozott, akiknek mindig mulatságon jár az eszük, és csak vidám emberekkel szeretett szórakozni. Egyáltalán nem vágyakozott az után, hogy kis leánykája legyen és mikor mégis megszületett a kicsiny Mary, mingyárt átadták az ájának és megértették vele, hogyha Mem Sahib kegyében óhajt maradni, a gyermeket annyira távol kell tőle tartania, amennyire egyáltalán lehetséges. Így történt, hogy amikor aztán érzékeny, beteges, csúf gyermekké fejlődött, mindig eldugdosták, s amint nyafogó, vékonyka, kelletlen leánnyá nőtt meg, még jobban elrejtették a világ szeme elől. Nem is igen emlékezett rá, hogy a házban valaki mást is látott volna, mint a sötétarcú áját, vagy a többi benszülött cselédet; s minthogy ezek föltétlenül engedelmeskedtek minden szeszélyének és hagyták, hogy tegyen, amit akar, mert Mem Sahib nagyon mérgelődött, ha a gyermeket sírni hallotta, már hatéves korában olyan zsarnok és önző kis csemete volt, hogy rosszabbat képzelni sem lehetett. Egy fiatal angol nevelőnő, akit azért fogadtak melléje, hogy megtanítsa írni, olvasni, úgy meggyűlölte, hogy három hónap multán otthagyta állását s az utána jövők még kevesebb ideig bírták ki mellette. Így aztán Mary csak azért tanult meg valahogy írni és olvasni, mert mégis tudni kívánta, hogy mi van képeskönyveibe nyomtatva.
Egy rettentően forró reggelen, amikor mintegy nyolcéves lehetett, nagyon rossz hangulatban ébredt fel és még mérgesebb lett, amikor meglátta, hogy az a cseléd, aki ágya mellett állott, nem az ő megszokott ájája, hanem valami teljesen idegen teremtés. Vissza