Előszó
Hetényi György versei elé odakívánkozik a megállapítás: gyermekeknek verset írni nehéz vállalkozás! Pedig a jó vers útravaló, talán hiányt is pótol, az észre nem vett valóság hiányát.
Korunkban egyre több gyermeket ragad el a mesék és versek bűvköréből a televízió - nem is mindig gyermekeknek szóló műsora -, a számítógépes játékok szobához kötött „élménye". Következésképpen a városi gyermekek egy része csak üggyel-bajjal tud azonosulni természeti környezetével. Nincsenek mezítlábas emlékeik. Hetényi György elsősorban rájuk gondolt, mikor elhatározta, hogy negyedik kötetét gyermekeknek írja. Szándéka szerint verseivel nem csak szórakoztatni, ámulatba ejteni szeretné ifjú olvasóit, de tanítani is.
Bár írás közben lelkén bizonyára átsuhant a kétség, vajon érdekli-e a gyermekeket a versben játszadozó kismacska vagy az, hogy mit csiripelnek az ugrándozó verebek, s hogy „elment három kecske / szomszédhoz a kertbe".
Ezt a dilemmát végezetül az fogja eldönteni, a gyermekek közül sokan lesznek-e azok, akik szívesen mondogatják verseit. Bízzunk benne, gyermeki érdeklődésüket felkelti, hogy: „A tiszta égbolt alatt, tücskök húzzák a nótánkat", s hogy „azóta süt a nap, mióta visszaszállt a sas a földre". Meg aztán bizonyára akadnak majd olyan gyermekek is, akiknek „Az aranygyűrű: Jankó huszárja fog tetszeni, amiért „hét évig vágtatott / hetedhét határnak". Megint másoknak meg „A tarka versek", mert ezekben a csend is elalszik néha, s a madárijesztőnek „kapanyél a lába".
Hetényi György kötetét, akárcsak évet az évszakok, négy ciklusra osztotta. Tiszta forrású verseiben - a gyermekek számára is érthető formában -: a határ, az anyaföld, a haza fogalmát is meghatározza. Akárcsak a ház, a család óvó fészekmelegét. Hiszen a gyermekek annyi mindent szeretnének tudni, tanulják meg ezt is, kívánom, úgy legyen!
1995.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal