Előszó
A magyar villamosenergia-ipar a múlt század végén kezdett kibontakozni. Azóta majdnem egy évszázad telt el: történelmünknek nem volt még ily viharos, tragédiáiban és eredményeiben ily monumentális évszázada. A korszak elején az ezeréves történeti Magyarország önmagát ámító ünnepe, a Millenium, az érem másik oldalán pedig elmaradottság, paraszti nyomor, sztrájkok sorozata, s végül értelmetlen háború és ideiglenesen győztes forradalom zárja a korszak első harmadát. A második harmad a magyar történelem egyik legnyomasztóbb korszaka, a levert forradalom utáni ellenforradalmi korban itt mutatkozik meg Európában először meztelen valójában a fasizmus, s itt szolgálják a legtovább és a leghívebben a német nácizmust. A harmadik szakasz: szétrombolt ország újjáépítése, évszázados bűnök jóvátevése, nagy illúziók, csalódások és eredmények, monumentális tettek bonyolult szövevénye. Három szakasz: ellentétes gazdasági-társadalmi képletek, eltérő politikai szerkezet s művelődési helyzet. Ezekből az ellentétes szakaszokból épül hazánk legújabbkori története, e képletekből formálódik a modern, szocialista Magyarország.
Villamosenergia-ipart - mint bármi mást - nem lehet elválasztani a mindenkori gazdasági-társadalmi viszonyoktól, s ha az egyes gazdaságtörténeti és villamosítástörténeti periódusok nem is fedik szükségképp egymást, azok mégis szorosan összefüggnek egymással: a villamosenergia-ipar mindig érzékenyen reagált a gazdasági-társadalmi helyzetre, a társadalmi létből fakadó emberi problémákra. A század végén meginduló kapitalista fejlődés indítja útjára, s habár az ekkor épülő villamosenergia-termelő telepeket még csak szórványos kezdeményezéseknek lehet tekinteni, a huszadik század I. világháborúig terjedő szakasza már nemcsak a magyar gazdasági élet, hanem egyben a villamosenergia-ipar nagy időszaka is, s a kibontakozás első nagy periódusa. Az I. világháború és az azt követő ellenforradalmi évek azonban derékba törik ezt a nagy felívelést, s miként a két világháború között alig mozdult a magyar gazdasági élet, és megoldatlan gazdasági-társadalmi problémák hatották át, úgy villamosenergia-iparunk is csak önmagához és néhány más iparághoz képest fejlődött, de ennek üteme már messze elmaradt a fejlett államokétól, aminek következtében az 1945-ben felszabadult ország egy korszerűtlen, alapvető bajokkal küzdő villamosenergia-ipart kapott örökségül.
Hosszú és ellentmondásoktól terhes út vezetett tehát az első villamosított helységtől, Mátészalkától az utolsóig, Aporligetig, a kezdettől a korszerű villamosenergia-ipar megteremtéséig, évtizedek teltek el míg az egyéni érdeket, a szűk lokálpatriotizmust az össztársadalmi érdek felváltotta, a lenini villamosítási eszme szellemében követelve, hogy a villamos energia az ország minden tájára eljusson, és mindenütt az ipar, a mezőgazdaság és a társadalmi-kulturális felemelkedés mozgató erejévé váljék. Nézzünk szét az országban: ma már roppant távvezetékek szállítják az energiát a modern erőművektől messze vidékekre, s a hálózat - mely városokat, községeket, ipartelepeket, termelőszövetkezeteket köt össze - túllép az ország határain is, egyszersmind jelképezve: hazánk is alkotó tagja a szocializmust építő nagy emberi közösségnek.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal