Előszó
Részlet:
H.J. tanár titka
Már három napja, hogy a nyaralásból hazaérkeztem.A zaklatott idegrendszerem kissé lecsillapodott. Sokat gondolkoztam azon, hogy mitévő legyek. Feltárjam-e a másodlagos felfedezésemet, megerősitsem-e a H.J. biológus titkát, mely már az én titkom, s esetleg kinevetnek érte, mert sajnos meggyőző bizonyitékaim nincsenek, vagy egy fantasztikus novellába közöljem a megtörténteket, s ezt aki akarja elhiszi, vagy nem, de ez a tényeken semmit sem változtat.Végül a hosszas töprengés után az utóbbi mellett döntöttem.
Mint tudják orvos vagyok a főváros egyik klinikáján. A nyári szabadságomat jó illatú hegyek közé dugott falucskában töltöttem. Nyugalmas csendben pihentem ki a város zajos izgalmát. Édes semmittevésbe róttam poros, meredek, vizmosta utcáit, mely erdei ösvénynek hatott. Esténként elöntötte a falut, minden kis zugba belopakodott a hegyekről lezuduló fenyőillat. Ez gyógyir volt számomra. Gondatlan, semmitmondó csevegésbe kezdtem időnként a falu nyilttekintetű, barnárasült népével, ez könnyűvé tett, megszabadította az agyamat szoritó gondjaimtól. Ha a felséges ételekre gondolok most is összefut számban a nyál. Üdültem a szó legszorosabb értelmében.
Egyik délelőtt azonban kopogtak szobám ajtaján, s egy pirospozsgás fiatalember lépett be. Zavarában a kalapját forgatta.
- Doktor ur - mondta - tessék jönni H.J.tanár urhoz. Azt hiszem haldoklik. Ne tessék haragudni, hogy zavarom, de a legközelebbi orvos mire megérkezik az több órába telhet. Már elküldtünk érte.
- Jó, máris megyek. Fogtam a táskám, amiben a legszükségesebb dolgok vannak,ezt mindig magammal viszem, s elindultunk. Hűvös vizmosáson mentünk keresztül, melyet még nem ismertem.
Vissza