A Tihanyi Alapítólevél

Előszó

A magyarság az egyistenhívő vallásokkal már a honfoglalást megelőzően találkozott. A volgai bolgárok mohamedánok voltak, a kazárok vezető rétege a zsidó vallást követte. A kereszténység a Fekete-tenger térségébe a Kr. u. 4. századtól megindult missziók tevékenysége révén jutott el, így a magyarság szomszédságában élő népek, például az alánok is keresztények voltak. A 9. század második felében a magyarok egy része találkozott Cirillel és Metóddal. A Metód-legenda tanúsága szerint a magyarok vezérére nagy hatást tett ez a találkozás. Ez az egyelőre még érintőleges kapcsolat a Kárpát-medencében szerzetesek és világi papok térítése révén mélyült el. A korban a szerzetesek általában Szent Benedek regulája szerint éltek - akár a St. Gallenból való Brúnóról, akár az itáliai Szent Gellértről van szó. A szerzetesek megtelepedésének feltétele, velejárója volt a monostorok alapítása. Az első monostor megalapítása még Géza fejedelem nevéhez fűződik. Ez föltehetőleg 996-ban történt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán.
A következő monostoralapítás a Gizella királynő kíséretével jött regensburgi szerzetesek számára történt a nyitrai várral szemben elhelyezkedő Zobor-hegy alján. A Velencéből jött Gellért az ország szívében, Bakonybélben a valamivel korábban alapított monostorban kezdte elmélkedő remeteéletét élni. Az alapítás sorrendje szerint Bakonybél után Pécsvárad, a veszprémvölgyi görög apácamonostor, majd Zalavár és Oroszlános következett, végül Szent István kolostoralapításai sorában utolsóként a Torna patak melletti Somló hegy alatt egy újabb apácamonostor létesült. Szent István halála után a monostoralapítások lendülete megtört. Aba Sámuel nevéhez valószínűleg kettő, az (aba)sán és a (fel)debrői monostor alapítása fűződik. Ezeket követi a tihanyi apátság. A tihanyi apátságot 1. András királyunk alapította. 1055-ben, uralkodásának kilencedik évében kelt oklevelében a Szűz Mária és Szent Ányos tiszteletére szentelt apátságot birtokokkal látta el. A megadományozottnak ezekből a jövedelmekből kellett fenntartania magát, illetőleg feladatai ellátását ebből kellett biztosítania. Az adományozást mint ilyenkor rendesen oklevélben örökítették meg. Vissza