A Thibault család I-III.

Fülszöveg

Részletek:
Válasz: nemi - vétette óda Thibault, ki sem nyitva a szemét. Köhécselt, száraz köhintéssel, amit nála „asztmának'' nevez* tek, s alig rázta meg párnába süppedt fejét.
Chasle az ablakmélyedésben székére felkapaszkodva ült egy összehajtható ásztal előtt, s bár két óra elmúlt már, a reggeli postát bontogatta.
Ezen a napon Thibault fél veséje oly rosszul működött, s szenvedése oly szakadatlanul gyötörte, hogy egész délelőtt nem tudta titkárját fogadni; délben tégre Céline nővér rászánta magát, hogy valami ürüggyel beadja a csillapító injekciót, amelyet a nap végére tartogatott. A fájdalom csaknem azonnal megszűnt, de Thibault, aki nem tudta már pontosan számon tartani az időt, kénytelen volt bosszúsan várakozni, amíg Chasle visszajött ebéd után, hogy a leveleit fölolvassa.
- S aztán? - kérdezte.
Chasle átfutott szemével egy levelet.
- Aubry (Félicien) altiszt felügyelői állást kér a crouyi büntetőintézetben.
- Büntetőintézet? Miért nem mindjárt börtön? . T.... Tovább

Fülszöveg

Részletek:
Válasz: nemi - vétette óda Thibault, ki sem nyitva a szemét. Köhécselt, száraz köhintéssel, amit nála „asztmának'' nevez* tek, s alig rázta meg párnába süppedt fejét.
Chasle az ablakmélyedésben székére felkapaszkodva ült egy összehajtható ásztal előtt, s bár két óra elmúlt már, a reggeli postát bontogatta.
Ezen a napon Thibault fél veséje oly rosszul működött, s szenvedése oly szakadatlanul gyötörte, hogy egész délelőtt nem tudta titkárját fogadni; délben tégre Céline nővér rászánta magát, hogy valami ürüggyel beadja a csillapító injekciót, amelyet a nap végére tartogatott. A fájdalom csaknem azonnal megszűnt, de Thibault, aki nem tudta már pontosan számon tartani az időt, kénytelen volt bosszúsan várakozni, amíg Chasle visszajött ebéd után, hogy a leveleit fölolvassa.
- S aztán? - kérdezte.
Chasle átfutott szemével egy levelet.
- Aubry (Félicien) altiszt felügyelői állást kér a crouyi büntetőintézetben.
- Büntetőintézet? Miért nem mindjárt börtön? . T. Papírkosárba. Aztán?
- Hogyan? Miért nem börtön? - ismételte suttogva Chasle. Lemondott arról, hogy megértse, megigazgatta pápaszemét, és sietve kibontott egy másik borítékot:
- Villeneuve-Joubin egyházközsége Mély háláját fejezi ki. 7. köszönetet mond egy gyámoltjáért Nem érdekes. - Nem érdekes? Olvassa, Chasle úr.
- „Igen tisztelt alapító úr, szent hivatásom kedves kötelesség teljesítésére nyújt alkalmat. Egyházközségem egyik tagja, Mme Bëslier megbízott, hogy fejezzem ki mélységes háláját ^
Hangosabban ! - parancsolta Thibault.
- 5;___mélységes háláját azokért a csodálatos eredményekért, amelyeket a crouyi rendszer a fiatal Alexis természetének megjavításában elért. Amikor ön négy esztendővel ezelőtt kegyes volt fölvenni a fiút az Oscar-Thibault Intézetbe, sajnos, mi lemondtunk már arról a szegény gyermekről: romlott ösztönei, rakoncátlan /viselkedése, vele született hevessége mind a legrosszabb jövendőt jósolták. Ámde ön három esztendő alatt csodát tett. Immár több mint kilenc hónapja, hogy visszatért otthonába. Anyja, nővérei, a szomszédok, én magam, valamint Binot (Jules) ácsmester, akinél inaskodik, egyértelműen dicsérjük szelídségét, munkakedvét, s azt a buzgóságot, amellyel vallási kötelességeit teljesíti.,
Kérem az Úristent, árassza el kegyelmével azt az intézményt, ahol ilyen erkölcsi megújhodások lehetségesek, s tisztelettel üdvözlöm az Alapító urat, akiben egy Paulai Szent Vince könyörületes szelleme és önzetlensége támad új életre. J. Rumel, lelkész."
Thibault szeme még mindig be volt hunyva, de kecskeszakálla remegett: a gyönge aggastyán a legkisebb elérzékenyülésnek sem tudott ellenállni. ; - Szép levél, Chasle úr - mondotta, amikor már uralkodni tudott megindulásán. - Nem gondolja, hogy érdemes lenne kiadni a jövő évi jelentésünkben? Kérem, emlékeztessen majd annak idején. Aztán?
- Belügyminisztérium. Börtönügyi osztály.
, - Nem, ez csak valami nyomtatvány . 7 7 Formula . 7. Semmiség.
S
Jacques felriadt álmából. Ez a gyanús külsejű szoba Kábultan hunyorgatott a világosságban, várva, hogy emlékezőképessége visszatérjen.
Jenny A kis kert a templom előtt A Tuilériák Az a kis szálloda, ahol virradatkor kikötött végre a Gare d'Orsay háta mögött.
Ásított,' egy pillantást vetett az órájára: „Már' kilenc óra!" - Fáradtnak érezte magát. Hanem azért kiugrott az ágyból, megivott egy pohár vizet, vizsgálgatta a tükörben elnyűtt vonásait, ragyogó szemét - és elmosolyodott.
Az éjszakát odakünn töltötte. Éjféltájban, maga sem tudta, hogyan, az Humanité előtt találta magát. Még be is lépett, fölment néhány lépcsőn. De félemelet magasságban sarkon fordult. Az estilapok táviratai, amiket az utcai lámpa alatt futott át Jenny távozása után, tájékoztatták^ legújabb hírekről. Nem volt lelkiereje, hogy szembenézzen az elvtársak politikai megjegyzéseivel. Megszakítani a magának engedélyezett fegyverszünetet, engedni, hogy a tragikus események megtépdessék azt az örvendő bizakodást, amely ma este oly széppé tette az életét Nem! Akkor vaktában nekiindult a meleg éjszakának, zúgó fejjel, ünneplő lélekkel. Fölemelte az a gondolat, hogy ebben a nagy éjszakai Párizsban senki más nem ismeri boldogsága titkát, csak Jenny. Talán először érezte, Vissza