Előszó
Részlet a könyvből:
A rue de Vaugirard sarkán, amikor már az intézet épülete mellett jártak, Thibault, aki útközben szót sem szólt a fiához, hirtelen megállt:
- Hát ez már több a soknál, Antoine!...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A rue de Vaugirard sarkán, amikor már az intézet épülete mellett jártak, Thibault, aki útközben szót sem szólt a fiához, hirtelen megállt:
- Hát ez már több a soknál, Antoine! - A fiatalember nem válaszolt.
Az intézet zárva volt. Este kilenc óra felé járt az idő. A kapus kissé kinyitotta a rácsos ablakot.
- Tudja, hol van az öcsém? - kiáltotta oda Antoine. A kapus tágra meresztette szemét. Thibault toppantott a lábával.
- Keresse meg Binot abbét.
A kapus bevezette a két férfit a társalgóba, összehajtogatott viaszszálat vett elő a zsebéből s felgyújtotta a csillárt.
Néhány perc telt el. Thibault kifulladva roskadt egy székre; foga közt újra azt mormogta:
- Hát tudod, ez már sok, ez már sok!
- Bocsánat, - mondta a nesztelenül belépő Binot abbé. Kistermetű ember volt s ki kellett húzódzkodnia, hogy Antoine vállára tehesse a kezét. - Adjon Isten, kis doktor! Hát mi baj van?
- Hol van az öcsém? - Jacques?
- Egész nap nem jött haza! - kiáltott fel Thibault, aki közben felállt. - Dehát hova ment? - kérdezte az abbé, de nem mutatott túlságos meglepetést.
- Ördögbe is, itt maradt, bezárták! Az abbé öve alá csúsztatta mindkét kezét.
- Jacques-ot nem zárták be.
- Micsoda? Jacques ma meg sem jelent az iskolában.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal