A Testnevelési Főiskola közleményei 1986/3.

Előszó

Versenyjellege miatt az ifjúság számára a sport a szervezett mozgástevékenység egyik legvonzóbb formája. Ugyanakkor a fizikai képességek fejlesztése, a szervezet működésének javítása és különböző funkcióinak jobb koordinálása szempontjából a sport a mozgástevékenység egyik leghatékonyabb formája.
Az edzés és a versenyzés társadalmi, pedagógiai és pszichológiai szempontból is értékes. Napjainkban azonban azzal kapcsolatban, hogyan kell a sportot helyesen felhasználni az ifjúság életmódjában, számos időszerű probléma vetődik fel. Fontos például annak tisztázása, milyen érdekek hatnak, milyen társadalmi feltételeket kell megteremteni a sportoláshoz, mikor kell elkezdeni az edzést és a versenyzést, milyen legyen a terhelés tartalma, jellege, intenzitása stb. Ezeket a kérdéseket vizsgáljuk az elmúlt években szociológiai nézőpontból a szocialista országok sporttudományos együttműködése keretében. Tanulmányunkban a sportolók életmódját befolyásoló néhány tényezőről írunk empirikus vizsgálatunk alapján. Figyelmünket azért összpontosítottuk az életmód és a sport összefüggésére, mert a társadalmi gyakorlat szükségletei és feladatai megkövetelik, hogy szoros kapcsolatot teremtsünk az élsportolók sportszakmai felkészítése és politikai nevelése között.
Az élsportolók mint társadalmi csoport a társadalomban nem csak sporttevékenységükkel töltenek be meghatározott funkciót, hanem azzal a példával is, amelyet aktív társadalmi állásfoglalásaikkal, magatartásukkal, jellemükkel és életmódjukkal mintáznak. Vissza