A Test és Lélek harmóniájában

Előszó

A keszthelyi temetőben magas talapzaton mellszobor előtt a márványtáblán ez olvasható: Dr. Csik Ferenc klinikai tanársegéd 1936-os olympia 100-es gyorsúszás bajnoka 1913-1945 „Itt élned, s halnod kell"

A betűk már megkoptak, a szavak jelentésén azonban nem fog az idő. Ma ugyanúgy szívbe markoló, mint egykor, ismerősnek, ismeretlennek, és nekem is...
Édesanyja - érthető módon - sokat mesélt róla, nagyanyánk így csalta közénk. Szerettem volna mindent tudni az édesapámról és mégis menekültem ettől a szembesüléstől. Ahogy teltek-múltak az évek, egy-egy találkozás, mely feltárt valami újat, olykor csak egy gesztus a sokak által tisztelt Csik Ferkó felé, kezdték oldani ezt a belső tiltakozást.
Az utolsó momentum, mely végül arra késztetett, hogy írjak Róla, egy kék iskolafüzet volt. Mostanáig a papírok között lapult. Kívül kézírással Német 1929/30. áll rajta. Szótárfüzet - gondoltam, és még csak bele sem lapoztam. Egyszer aztán kinyitottam és megdöbbentem, hogy ez a saját kézírású naplója! 1930-ban gimnazistaként kezdte el, január 30-án. A Napló mintha megszólított volna, hiszen egy későbbi január 30-a a születésnapom lett. Ezt különös jelnek véve a fiókban szunnyadó anyag visszatérően foglalkoztatni kezdett, és mégis mintha tiltott területre léptem volna, oly óvatosan nyúltam felé. Bevallom, lassan ajándékká nőtt a kezemben, hisz általa ismertem meg az Édesapámat!
A teljesség igénye nélkül szeretnék Csik Ferenc privát élete néhány epizódján keresztül a jellemét formáló környezetéről mesélni és az újságcikkekből ismert úszót, és az orvost eddig ismeretlen oldalát megközelítő összeállítással bemutatni. Miután iskolát és sport életmű díjat neveztek el róla, az anyagot egykori - vélhetően sporttörténeti értéket jelentő - gondolataival kiegészítem. A visszaemlékezések nem csupán a jelenkor tiszteletét tanúsítják, hanem arra utalnak, hogy csendes és vonzó egyéniségére szükség lenne ma is.
Nagy úr az Idő. Metronóm-lábaival letapossa a jelent tegnappá, régmúlttá. Miközben homokórája, a könyörtelen Feledés egyre csak szitál... Egyedül az emlékezés varázsolhatja elő a múltat! Vissza