A térszíni formák nevei a magyar népnyelvben

Előszó

A térszíni formák nevein azokat a szókat értjük, amelyek a talaj, a földkéreg kiemelkedéséinek és bemélyedéseinek alakját és részeit jelölik, tehát olyanokat, mint hegy, domb, völgy, árok stb. Ezek egy szócsoportot alkotnak, amely az irodalmi nyelvben meglehetősen kicsiny, a földrajzi tudományokban mesterséges alkotásokkal erősen bővült, ellenben igen nagy a nép nyelvében. Az egyes vidékek idevágó szókincse ugyan szintén nem nagy, de valamennyié együttvéve igen alkalmasan bővítheti mind az irodalmi nyelvet, mind a földrajzi tudományok terminológiáját.
Ezen szócsoport anyaga az idők folyamán sok változáson ment át. Én összegyűjtöttem mindazt, amit a helynevekben és a nép nyelvében megleltem, ellenben teljesen figyelmen kívül hagytam azt, amit akár régibb, akár újabb korból az irodalmi nyelv alkotásának gondoltam. A helynevekből és népnyelvből azon neveket gyűjtöttem össze, amelyeknél szemmelláthatólag a hely domborzati viszonyának megjelölése volt irányadó, míg a vízrajzi és növényzeti viszonyok jelölésére szolgáló neveket elhagytam. A nevek jelentése vidékenkint árnyalatban különböző. Igyekeztem a legáltalánosabb jelentést megállapítani és a név előfordulását helynevekkel igazolni. Minden név életrevalóságának legjobb bizonyítékát látom ugyanis abban, hogy helyhez ragadt, lokalizálódott, tehát nem egy ember alkalomszerű képzése.
A nevek természete is ehhez képest nagyon külömböző. Vannak olyanok, amelyek helynevekben még ma is előfordulnak, de értelmük teljesen elhomályosodott s ezért részben alakjuk is változott. Másokat ma már csak helynevekben mutathatni ki, de értelmük még világos, noha használatban már nincsenek (az irodalmi nyelv ezek közül néhányat felelevenített). Vissza