Fülszöveg
Korunkra rányomja bélyegét, hogy egyre több ember él egyre nagyobb városokban. Akarva, nem akarva, sokan eltávolodnak a természettől, az egyszerű és egészséges vidéki életmódtól. Szinte végtelenbe nyúló, sokemeletes házak nőnek ki ott a földből, ahol még egy éve szöcske ugrált, tücsök hegedült; ezekben legfeljebb a cserépben nevelt virág és a kalitkában fecsegő papagáj emlékeztet az állatokra és a növényekre. A városlakó számára a telet az új fűtési idény terhei és a vastag télikabátok jelzik; de már nem veszi észre, hogy néptelenné váltak a mezők; melegebb égtájra költöztek a vándormadarak. A tavaszi napfénynek, az enyhe szeleknek a városi ember is örül, de a forgalom zajában már nem hallja meg a délről visszatérő madárcsapat tagjainak sípolását, rikkantását, amivel társaikat szólongatják. Rejtve marad előtte, milyen óriási esemény a tél nyűgje alatt szenvedő és éhező állatoknak és növényeknek a hóolvadás, a fagyok megszűnése. S ha a nyár forróságát érezve a bőrén, szabadságra a...
Tovább
Fülszöveg
Korunkra rányomja bélyegét, hogy egyre több ember él egyre nagyobb városokban. Akarva, nem akarva, sokan eltávolodnak a természettől, az egyszerű és egészséges vidéki életmódtól. Szinte végtelenbe nyúló, sokemeletes házak nőnek ki ott a földből, ahol még egy éve szöcske ugrált, tücsök hegedült; ezekben legfeljebb a cserépben nevelt virág és a kalitkában fecsegő papagáj emlékeztet az állatokra és a növényekre. A városlakó számára a telet az új fűtési idény terhei és a vastag télikabátok jelzik; de már nem veszi észre, hogy néptelenné váltak a mezők; melegebb égtájra költöztek a vándormadarak. A tavaszi napfénynek, az enyhe szeleknek a városi ember is örül, de a forgalom zajában már nem hallja meg a délről visszatérő madárcsapat tagjainak sípolását, rikkantását, amivel társaikat szólongatják. Rejtve marad előtte, milyen óriási esemény a tél nyűgje alatt szenvedő és éhező állatoknak és növényeknek a hóolvadás, a fagyok megszűnése. S ha a nyár forróságát érezve a bőrén, szabadságra a hegyekbe vagy a fürdőkbe utazik, nem jut ideje rá, hogy leüljön egy árok partjára és megcsodálja a füvek és vadvirágok változatos társulását; megfigyelje a bokrok ágán hintázó gébics rovarvadászatát. Az őszt az új iskolai év kezdete, az új színházi és hangversenyévad, az ég kékjének bágyadt derűje és a lomb sárgulása határozottan mutatja; de tudja-e a városlakó, hogy ilyenkor a tavakon, vizeken ezrével gyülekeznek és zajonganak a vadkacsák és az erdők mélyén, leszegett fejjel, meg-megmordulva szimatolják a tehenek nyomát az ágbogas agancsú szarvasbikák?
Ez a könyv elsősorban a városi embernek segít meglátni, újra megtalálni az élővilágot. Az évszakok egymásutánja a szabad természetben olyan változásokat okoz, hogy aki nyitott szemmel jár kint, az naptár nélkül is tudja, milyen hónap van. A természet igazi barátai, így mi, a szerzők is, megtanultuk már, hogy szinte napnyi pontossággal érkeznek és távoznak a költöző madarak; nem akarunk októberben gólyát vagy júliusban nagy liliket fényképezni; tudjuk, hogy a hóvirág hamarabb nyílik az ibolyánál, és hogy az őzek násza mindig megelőzi, a dámvadaké pedig mindig követi a szarvasokét. Az állatok és növények életének ezernyi mozzanata szorosan összefügg az idő múlásával és az időjárással. Minden hónapnak, minden hétnek van valami jellemző eseménye, és ha ezt jól megfigyeljük, összeállíthatjuk a természet öröknaptárát.
Vissza