Előszó
Tisztelt Olvasó!
Amikor belekezdtem ennek a könyvnek a megírásába, magam sem hittem volna, hogy az élet szinte minden területén ily sok dolog az, amit még nem - vagy éppenséggel rosszul tudunk....
Tovább
Előszó
Tisztelt Olvasó!
Amikor belekezdtem ennek a könyvnek a megírásába, magam sem hittem volna, hogy az élet szinte minden területén ily sok dolog az, amit még nem - vagy éppenséggel rosszul tudunk. Valószínűleg nem fog tetszeni, hogy Önt - az összes, ma élő emberrel együtt, magamat is beleértve - agykárosodott mutánsnak titulálom. Sokakat fel fog háborítani az is, ahogyan a keresztény egyház évezredes, álságos tanításairól rántom le a leplet, a bibliai Isten hamis megalkotásától Jézus feltámadásáig. A fizikusok sem fognak rajongani értem, amikor a piramis-effektusról, vagy éppen a gravitációról esik szó. A régészeknek sem leszek a kedvence, amikor bizonyos építmények megépítését sokkal régebbi korba datálom, mint ahová ők sorolták. Ugyanakkor tartozom egy vallomással: az alcímmel ellentétben nem az volt a szándékom, hogy ellenségeket, haragosokat szerezzek magamnak, hanem az, hogy világnézettől függetlenül hassak arra, ami minden gondolkodó ember sajátja: az Értelemre. Meglehet, hogy néhány állításomban benne van a tévedés csírája, de annyi bizonyos, hogy fő vonalakban igazam van. Ezek pedig a következők: A Földön már több alkalommal volt fejlett, hominida jellegű civilizáció, az első akár 300 millió évvel ezelőtt is létezhetett. Ezek a társadalmak a különböző kozmikus csapások következtében rendre megsemmisültek. A mostani korszak a neandervölgyi emberrel kezdődött, amely valamilyen beavatkozás (naptevékenység, kozmikus sugárzás, stb.) révén - nagyjából 40.000 éve - átalakult cro-magnonivá. Ez az új embertípus a következő 10.000 év alatt eljutott az űrhajózásig. Abban az időben a Föld már foglyul ejtett és Holdjává tett egy nagyobb aszteroidát. Amikor ennek a második Holdnak a keringési ideje a Földdel néhány ezer évig szinkronba került, a vizek lassan alágyűltek, a túlsó féltekén kialakult széles parti sávon pedig új városok épültek, gazdag birodalmak keletkeztek. A második Hold megsemmisülésekor a vizek visszazúdultak eredeti helyükre, ahol most is vannak, tengerközeli birodalmak egész sorát - talán még a legendás Atlantiszt is - semmisítve meg, szinte nyom nélkül. Ez volt a vízözön, amely a pusztítás mellett hozott egy pozitívumot is: a megváltozott irányú tengeri áramlatok megásták a jégkorszak sírját. A vízözön okozta területvesztés az akkori birodalmak között területi vitát okozott, mely atomháborúba torkolt. Ennek folyamán az élővilág tetemes része kipusztult, az emberi faj mutálódott. Ekkor kezdődött a Szahara elsivatagosodása is. A mutáns cro-magnoni ember kőkorszaki körülmények közepette kezdhette elölről a felemelkedést, amelyet néhány (még a háború előtt elindított, és hazatérő) űrhajó, isteneknek hitt legénysége gyorsított fel. Belátom, hogy így, kivonatolva, mindez kissé vadul hangzik. Nos, könyvemben ezeket az állításokat próbálom pontról pontra igazolni. Kezdjük az elején!
Vissza