A teraszról nézni végig

Fülszöveg

„A születésről kéne beszélni, / hogy az milyen nehéz" - olvashatja az érdeklődő olvasó a Nem történt semmi című vers második részének végén, és rögtön el is bizonytalanodhat, hogy vajon a születés nehézségéről van-e szó, vagy a születésről való beszédről mondja a vers, hogy az milyen nehéz. E két nyelvi lehetőség egybeforrasztása még akkor is izgalmas gondolati játék - ennélfogva elég komoly dolog - lenne, ha az egész vers, netán az egész könyv elolvasása után nem bizonytalankodhatnánk el ezen tágabb értelemben is.
Ugyanis aki ezekben a versekben megszólal, az meg akar születni. Egy másik versben például azt mondja: „Ilyen lehet a születés. / Elterülni a fűben, hanyatt feküdni, / friss tavaszi esőt szagolni, s hallgatni a madarakat." Itt tehát valamiféle könnyebb létezés lehet a születés abban a nehéz, romlékony világban, amelyben folyton elválunk valakitől, valamitől - de ez megint csak furcsa elképzelés, hiszen a születés még tágabb értelemben is átmenetet jelentene egyik létezésből a másikba, nem pedig ilyen boldog állapotot.
Az átmenet állapotában megmaradni tényleg nehéz lehet. És nehéz lehet beszélni is erről a megfoghatatlan mozgásról-maradásról. Lázár Bence András bátran szembenéz ezekkel a nehézségekkel. A gyerekkori eszmélődés emlékeit átvezeti a jelen éppen alakuló, eldöntetlen, megszületni akaró képeibe, s a készen adódó látványt vissza a múltból világra jövő tapasztalatokba. A test emlékeit reménykedő lemondássá nemesíti, az érzelmi rezdülésekben pedig régi bizonyosságokat kutat fel. Mi pedig - még tágabb értelemben - reménykedhetünk, hogy épp a szemünk előtt születik meg egy költő. Vissza