A Tenkes kapitánya 2.

Előszó

Kedves Gyerekek!

Legutóbb azzal indítottuk útjára háromkötetes sorozatunkat, hogy egy olyan hőst ismerhettek meg belőle, akivel szüleitek az elmúlt harminc év során többször is találkozhattak a televízió képernyőjén és a róla szóló regény olvasása közben. Azóta biztosan ti is felfedeztétek már, hogy a TV ismét műsorára tűzte a régi, nagy sikerű filmsorozatot, így nemcsak könyvünkben és a kiszínezésre váró képeken követhetitek nyomon a nagyszerű hős, a Tenkes Kapitánya izgalmas kalandjait.
Mert kalandokban bizony bővelkedett Eke Máté kapitány élete! Barátaival, a Tenkesalja népével egyre több borsot törtek a labancok orra alá. Nem csoda hát, hogy amiket báró Éberstein Eckbert császári ezredes ezekben a hetekben álmaiban látott, jobban megizzasztották, mint egy egésznapos lovaglás, nyári verőfényben izzó mezőkön.
Őfelsége, a császár mindeddig kiválónak tartott és parancsnokai által elismert katonáját az elmúlt hetekben furcsa érzés környékezte meg. A legrosszabb, ami vérbeli katonát elérhet. Elbizonytalanodott, és ebből az következett, hogy félni kezdett. Mert furcsa érzés ám a félelem! Bölcs emberek szerint az okozza, amit az ember nem ismer. Az ezredes eddigi háborúiban, ahol nem is egyszer vakmerő hősiességgel tüntette ki magát: mindent ismert. Ismerte a hadi szabályzatokat, amelyek szerint a harcot vívta, ismerte az ellenséget, aki ugyanilyen szabályok szerint küzdött vele. De itt, Magyarországon, a Tenkesalján, Siklóson, másfajta ellenséggel találkozott - ahogy az elmúlt hetek eseményei borzongatóan bizonyították. Vissza