Fülszöveg
Csalog Zsolt 1935-ben született Szekszárdon. Néprajzot, történelmet, régészetet tanult. Ma szociológiával foglalkozik. Budapesten él.
Szépprózai írásai: 1971: Tavaszra minden rendben lesz, az első novellás kötet - főként vidéki, falusi tematika, az élőbeszédre emlékeztető nyelv, 1976: Kilenc cigány - szociografikus portrék, a szerző által tudományosan is kutatott cigánykérdéshez, 1977: Temető, ősszel - újból novellák, hőseik parasztok, cigányok, elesett szegényemberek, 1978: Parasztregény - egy falusi asszony dokumentumregénye, egyben egy Tisza menti falu szociografikus monográfiája.
Új könyve mai városlakó gyári munkások életét és gondolkodását dokumentálja, négy kisregényszerű arcképben.
"Dokumentum-portrénak nevezném régóta formálódó, kedves műfajomat - írja a szerző. - Számos előnyét élvezem az ilyesfajta megközelítésnek: az egyszeri karakterek és életsorsok rajzán túl népes közösségek világát tudom láttatni így, az egyedi hitel igényével, de egyszersmind azt a látásmódot is...
Tovább
Fülszöveg
Csalog Zsolt 1935-ben született Szekszárdon. Néprajzot, történelmet, régészetet tanult. Ma szociológiával foglalkozik. Budapesten él.
Szépprózai írásai: 1971: Tavaszra minden rendben lesz, az első novellás kötet - főként vidéki, falusi tematika, az élőbeszédre emlékeztető nyelv, 1976: Kilenc cigány - szociografikus portrék, a szerző által tudományosan is kutatott cigánykérdéshez, 1977: Temető, ősszel - újból novellák, hőseik parasztok, cigányok, elesett szegényemberek, 1978: Parasztregény - egy falusi asszony dokumentumregénye, egyben egy Tisza menti falu szociografikus monográfiája.
Új könyve mai városlakó gyári munkások életét és gondolkodását dokumentálja, négy kisregényszerű arcképben.
"Dokumentum-portrénak nevezném régóta formálódó, kedves műfajomat - írja a szerző. - Számos előnyét élvezem az ilyesfajta megközelítésnek: az egyszeri karakterek és életsorsok rajzán túl népes közösségek világát tudom láttatni így, az egyedi hitel igényével, de egyszersmind azt a látásmódot is be tudom mutatni, amellyel modelljeim helyzetüket átélik. Társadalmi valóságunk tényeit persze csak az egyszeri modell szemével, csak egyének szubjektív átélésében közvetíthetem így - ez talán a korlátja műfajomnak: nem tűri az író közvetlen kommentárját, a »belebeszélést«, hiszen legfeljebb a válogatással, a »vágással«, a hangsúlyok rendezésével, az önellentmondások kijátszásával jelezhetem a magam véleményét, amely pedig persze hogy gyakran eltér a modellemétől. No de talán érdekesebb, fontosabb munkásmodellem mégoly szubjektív véleménye, mint az enyém, akkor is, ha objektív tartalmával vitatkozhatunk, én is, a felnőtt olvasó is. Portréfestő vagyok; az a dolgom, hogy ha modellem orrán bibircsókot látok, odafessem azt is a képre, akkor is, ha nem helyeslem azt a bibircsókot.
Amikor a munkások felé fordult az érdeklődésem, magam is meglepődtem, hogy mennyi felfedeznivaló van mai világunkban. Amit most «felfedeztem» és leírtam, a munkás olvasónak tükör az önismerethez, másoknak forrás az ismerethez közvetlen házunktájától - amelyet, úgy vélem, nem ismerünk eléggé. Az utóbbi tíz évben aggasztóan növekedtek a távolságok, szűkültek az információáramlás csatornái társadalmunk rétegei között - a távolságot áthidalni vagy csökkentem legalább: ez volt a célom ezzel a könyvvel."
Vissza