A tengerek ékszereiről

Fülszöveg

A tengeri csigák és kagylóhéjak formáinak, színeinek, mintázatának mérhetetlen változatossága a történelem kezdete óta elbűvöli az emberiséget. Mindig örömet szerzett birtoklásuk; a művészek, a mesteremberek gyakran választották modellként, nyersanyagként őket, akár építészeti díszítőelemet, akár ékszert alkottak belőlük. Amióta ember él a Földön, keresi, gyűjti e tengeri állatokat. Sokuk húsa kedvelt táplálék, mészházaikat dísztárgyként, ékszerként, szerszámként, hangszerként, pénzként és még számtalan más módon hasznosították. Igen korán megjelent a csiga- és kagylóhéj díszítőelemként és vallási szertartások szimbólumaként is. A régészek 15000 éves sírokban is találtak csigaházakat: előkerültek az antik, a maya és az azték civilizációk temetkezési helyein egyaránt. Több korszakban szerepeltek mitologikus szimbólumként, kultikus jelképek voltak születési, temetési ceremóniáknál. Érdekes, véletlen (?) egybeesés, hogy a görög mitológiában Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője a tengerből, egy kagyló segítségével született, de ugyanez a motívum szerepel a maja legendákban hősük, Quetzalcoatl születésével kapcsolatban is. A csiga- és a kagylóhéjak jelenléte a sírleletekben valószínűleg részben e legendákkal magyarázható; az újjászületésben, a feltámadásban tulajdonított nekik szimbolikus szerepet a hiedelem. Néhány csiga házát pénzként is használták évszázadokon át, más fajok a bíborfesték nyersanyagát adták. A középkorban egy kagylófaj a korai kereszténység jelképévé vált, amelyet a zarándokok ezrei hordtak ruhájukra erősítve. Megtalálható a kagylómotívum nemesi címerekben is, például a Térdszalagrend lovagjainál, Sir Winston Churcillnél és Sir Anthony Edennél.
A reneszánsz kor festői, szobrászai, építészei különösen gyakran használtak csigát, kagylót modellként. Ekkor született meg a fésűskagyló talán legismertebb, leghíresebb ábrázolása Botticelli "Vénusz születése" című képén.
A dísze csiga- és kagylóhéjakat igen régóta gyűjtik. Pompeji romjai közül előkerültek néhány antik gyűjtemény maradványai. A legtöbb példány a Földközi-tenger mellékéről származott, de találtak az Indiai-óceánban honos fajt is.
Az újabb kori gyűjtőszenvedély a XVI-XVII. században lángolt fel, amikor számos utazó, kalandor, felfedező vágott neki a távoli tengereknek. A hajók a messzi tájak kincseivel megrakodva tértek vissza, néha az egész hajórakomány egzotikus csigákból, kagylókból állt. A csigagyűjtés iránti érdeklődés az idő tájban a nagy gyarmatokat szerző hollandoknál érte el tetőfokát.
Manapság a gyűjtés újra reneszánszát éli. Sajnos ez a hobbi egyre inkább elüzletiesedik, a legszebb példányokat a kereskedőktől lehet a legkönnyebben beszerezni. A csigák azonban a természetet szerető, csodáló ember szívében továbbra is megmaradnak mint távoli tájak, tengerek hívogató üzenetei, különleges izgató utazások atmoszférájának hordozói. Hazánk földrajzi adottságai miatt a tengerekkel kapcsolatos örömök és gondok csak közvetve, áttételesen érintik honfitársaink nagy részét. Néhány éve azonban tőlünk is egyre több turista jut el az Európát körülölelő tengerek partjaihoz, s a trópusi tájakra egyénileg vagy csoportosan ellátogatók száma szintén növekszik. A tengerparton tartózkodó ember előbb-utóbb személyes ismeretséget köt a tengeri élővilág néhány képviselőjével: a strandok homokján, a halpiacok forgatagában, a bizsuárusok standjain vagy éppen egy vendéglő asztalánál rendszerint szembe találja magát a csaknem 100000 ma élő tengeri csiga- és kagylóhéjat hazahozzuk magunkkal a jól sikerült utazás emlékeként.
A messzi tengerekről hozott csiga- és kagylóhéjak idővel sokszor porfogó limlommá válnak a lakásban, majd elhányódnak. Szerencsére nem ritka az sem, amikor gondosan megőrzik őket. a csigák és a kagylók változatos formáit, mutatós színeit, érdekes rajzolatát megkedvelő ember további utazásai során gyakran tudatosan keresi a találkozást e tengeri élőlényekkel, és idővel kisebb-nagyobb gyűjteményekre valót hord haza belőlük. Ilyenkor rendszerint fokozódik érdeklődése e mészházak lakói iránt is, kíváncsi lesz nevükre, életmódjukra, lakóhelyükre egyaránt.
A könyv célja az első ismerkedések, találkozások megkönnyítése, elősegítése, a nyomukban támadó érdeklődés kielégítése. A szűkre szabott terjedelem korlátait figyelembe véve színes fényképeken és néhány soros szövegben mutatjuk be az egyes tengerekre, térségekre jellemző gyakoribb tengeri csiga- és kagylófajokat, megismertetve az olvasót, alaki sajátságaikkal, életmódjukkal, gazdasági jelentőségükkel és egyéb érdekességeikkel.
A kiadványban szereplő mintegy 80 faj ismertetésén kívül foglalkozunk az állatcsoport különböző korokban játszott kultúrtörténeti jelentőségével, bemutatjuk ékszerként, szerszámként. Sor kerül néhány nagy gyűjtemény, híres csigaritkaság megemlítésére, de a kezdő csigagyűjtőknek is adunk néhány jó tanácsot.
A szerzők ezúton is szeretnének köszönetet mondani a Néprajzi Múzeum vezetőinek a bennszülött ékszerek és használati tárgyak megörökítésének lehetőségéért, a Fővárosi Állat- és Növénykerteknek, valamint dr. Radócz Gyula csigagyűjtőnek a mű elkészítéséhez nyújtott sokoldalú segítségéért. Vissza