Fülszöveg
Ruiz, a hajószakács, ahogy minden reggel ma is összeszedte a repülőhalakat a felső fedélzeten. A kadét, mint aki még soha nem látott tengert, s aki nem tud betelni a látvánnyal: nézte e különös és valószerűtlen lényeket, a tengeri halakat, melyek nem úgy repülnek, mint a madarak, hanem erős farkcsapásokkal valósággal katapultálnak a vízből, s kedvező szélben, négy-öt méter magasságban, siklószerű lebegéssel száz métert is megtesznek könnyedén a levegőben.
Főleg ha üldözik őket! Most egymás mögött, csoportokban emelkedtek ki a vízből, s mint parányi vitorlázó repülőgépek, kecsesen, súlytalanul szálltak, táncoltak az óceán fölött. Hosszú hajóút után nincs felszabadultabb érzés az első partra lépésnél. A tengerész először kéjesen lépked, úgy érzi: olyan biztosan áll a lábán, mintha Atlasz lenne, s nem ő jár a földön, hanem lábaival támasztja azt. És kilométereket gyalogol bámulja a nőket, a kirakatokat, vesz egy új pólót, egy jeanst, megiszik itt is egy sört, ott is kettőt, s amikor...
Tovább
Fülszöveg
Ruiz, a hajószakács, ahogy minden reggel ma is összeszedte a repülőhalakat a felső fedélzeten. A kadét, mint aki még soha nem látott tengert, s aki nem tud betelni a látvánnyal: nézte e különös és valószerűtlen lényeket, a tengeri halakat, melyek nem úgy repülnek, mint a madarak, hanem erős farkcsapásokkal valósággal katapultálnak a vízből, s kedvező szélben, négy-öt méter magasságban, siklószerű lebegéssel száz métert is megtesznek könnyedén a levegőben.
Főleg ha üldözik őket! Most egymás mögött, csoportokban emelkedtek ki a vízből, s mint parányi vitorlázó repülőgépek, kecsesen, súlytalanul szálltak, táncoltak az óceán fölött. Hosszú hajóút után nincs felszabadultabb érzés az első partra lépésnél. A tengerész először kéjesen lépked, úgy érzi: olyan biztosan áll a lábán, mintha Atlasz lenne, s nem ő jár a földön, hanem lábaival támasztja azt. És kilométereket gyalogol bámulja a nőket, a kirakatokat, vesz egy új pólót, egy jeanst, megiszik itt is egy sört, ott is kettőt, s amikor már úgy érzi, hogy kezd inogni lába alatt a talaj: a szárazföldön is tengerésznek érzi magát.
Ekkor betért a tengerészklubba. Pálmafáktól vöröslő tűzfáktól jól árnyékolt, nyitott teraszon foglalt helyet, a bárpulttal szemben. Százkilencven centis magasságával frissen vasalt trópusi egyenruhájában tekintélyt parancsoló jelenség volt...
A kadét szerette a topless-bárokat, itt, a Paradise-ban különösen jól érezte magát. A falakon fürge mozgású, kedves gekkók szaladgáltak, s egyetlen moszkitónak sem kegyelmeztek. A maláj pincérnő bronzsárga, karcsú testét csupán egy tanga borította, márványszobor simaságú melleinek csillogása lenyűgöző volt. Italt töltött a tengerésznek, cigarettával kínálta, tüzet adott, beült az ölébe, és duruzsoló hangon ismertette a választékot. A kadét figyelmesen hallgatta, - írja izgalmas regényében Polgár Ernő.
A kadét becsukta a szemét. Lelki szemeivel látta a hömpölygő, végtelen vizet. A tengerész szíve hogy tud ilyenkor verni! Hallgatta a tengert! Ó, a hang! A tenger hangja! Valóságos zenekarra hangszerelt szimfónia!
Vissza