Fülszöveg
Ki tudja hanyadik költözködésemen vagyok túl, hanyadik utazásomat teszem Európában, hanyadszor kezdem újra... Mit is? A többit csak idézőjelesen mondhatom, az „életet", de minden csupán "idéző-jel", megidézni valamit, emlékeket, szomorúságokat, vidámságokat és egykori-örökös mestereket. Mert így érnek egymáshoz a „dolgok", emlékek és pályatársak, régmúlt alkotók és mostaniak keverednek bennem, és lesznek egységes egésszé, teljességgé. És ebben az „egésszé lett kavalkádban" ott vannak mindennapjaim, utazásaim, mind-mind az idő, amit az eddigiekben eltöltöttem-elköltöttem. Mára már kialakítottam egy viszonylag stabil életformát: a szállodaszobák, az idegenek által felkínált vendégeskedések kevésbé vonzanak, a nagy utazások sem feltétlenül olyan fontosak, mint egykoron. Lakásom ablaka a Dunára néz, és én azzal áltatom magam, hogy ebből az ablakból láthatom nyugtalan, önmagát örökké keresd világunk szaladó semmittevését. Csak a tenger...
Szobám ablaka a Dunára néz, írtam. Legutoljára...
Tovább
Fülszöveg
Ki tudja hanyadik költözködésemen vagyok túl, hanyadik utazásomat teszem Európában, hanyadszor kezdem újra... Mit is? A többit csak idézőjelesen mondhatom, az „életet", de minden csupán "idéző-jel", megidézni valamit, emlékeket, szomorúságokat, vidámságokat és egykori-örökös mestereket. Mert így érnek egymáshoz a „dolgok", emlékek és pályatársak, régmúlt alkotók és mostaniak keverednek bennem, és lesznek egységes egésszé, teljességgé. És ebben az „egésszé lett kavalkádban" ott vannak mindennapjaim, utazásaim, mind-mind az idő, amit az eddigiekben eltöltöttem-elköltöttem. Mára már kialakítottam egy viszonylag stabil életformát: a szállodaszobák, az idegenek által felkínált vendégeskedések kevésbé vonzanak, a nagy utazások sem feltétlenül olyan fontosak, mint egykoron. Lakásom ablaka a Dunára néz, és én azzal áltatom magam, hogy ebből az ablakból láthatom nyugtalan, önmagát örökké keresd világunk szaladó semmittevését. Csak a tenger...
Szobám ablaka a Dunára néz, írtam. Legutoljára Montpellier mellett voltam, Dél-Franciaországban, és ott a szobám ablaka a tengerre nézett, a tenger hullámzását láthattam, nap nap után. És ahányszor megálltam a parton, és néztem a vizet, mindig valami öröm volt bennem... És külön örültem még magának az örömnek is. Jó volt: tengerpart, ősz, Montpellier.
Ezt a teljességet kerestem, mindig. mindenütt. Erről szeretne szólni ez a könyv is. Hogy mennyire megférnek bennem a különböző formai megoldások, „hagyományos" költészet és szonett, vizualitás és akusztikus líra, konkrét irodalom; mindezek jelen voltak és jelen vannak a hétköznapjaimban, irodalmi tevékenységemben, önnönmagamban. Ezt az általam oly fontosnak tartott teljesség-igényt kívánom megmutatni ebben a könyvben, ebben a válogatásban.
Persze: nem csupán válogatás, de új könyv is ez. Szokatlan talán, hogy mostani összeállításom nem követi eddigi munkáim Időrendjét: a különböző formák egymáshoz kapcsolódását a kronologikus sorrend elhagyásával is hangsúlyozni akartam. Mindegyik ciklusomban - tehát a szonettek, a vizuális munkák, a zárójelversek és a meditatív versek között is - vannak új, önálló kötetben még meg nem jelent alkotások Sajnálom ugyanakkor, hogy néhány képversem és hosszú lélegzetű munkám - például Az idő papagájosan akkor kezdetű és a Vissza az égbe című vers - terjedelmi vagy formai okokból nem kerülhetett bele ebbe a kötetbe, pedig azok is eddigi tevékenységem szerves részét alkotják.
Végül pedig: nem csupán dicsérem a tengeri, de köszönöm is Neki. hogy itt lehetek, ezen a parton
Vissza