A tenger aranya

Előszó

Részlet:
"A szürkeruhás ember egyszerü hallgatással rendkívül nehéz föladatot oldott meg.
Az ide-oda hullámzó, izgatottan nyüzsgő tömegben is föltünt mindenkinek, habár nem volt sem föltünően csinos, sem annak ellenkezője s ruházatát sem jónak, sem kopottnak nem lehetett nevezni. Az egész emberen semmi sem volt föltünő; megjelenésének általános benyomása tette őt akaratlanul is azzá.
Alakja kissé meghaladta a közepes nagyságot, de rendkívül karcsu volt s ezért első pillantásra nagyobbnak tetszett. Minden tagja kecses volt, csupán a homloka szokatlanul magas s orra hosszu és egyenes; szeme azonban barátságosan mosolygott s keskeny, erélyességre, sőt hajthatatlan makacsságra valló szája körül is sajátságos lágy, szinte nőiesen gyöngéd vonás mutatkozott. E szájnak kifejezését cinikusnak lehetett volna mondani, de a cinizmus nem annyira veleszületettnek, mint inkább a külső körülmények által előidézettnek látszott.
Ez arc önkéntelenül fölkeltette az érdeklődést, mert a megfigyelő igen sokat olvashatott le róla. Gondtalan arc volt, mely azonban mindig érdeklődést mutatott a mások jóléte iránt; gúnyos volt, de látszott, hogy ez az ember szívesen szabadulna a körülményektől, melyek ezt a kifejezést rótták vonásaiba. Emellett az arcon erős akarat ült s rendkívüli tehetség a küzdelemhez. Egy tudós homloka és szeme ragyogott ki ez arcból s a tekintet mély értelemtől sugárzott; koronkint azonban föl-fölcsillantak benne egy ifju gyors, ösztönszerü ötletei is. - Ilyen volt a szürkeruhás férfi arca." Vissza