A tékozló fiú

Előszó

Részlet a könyvből:
Az emberek azt mondogatták róla, különös teremtés. Legtöbben kiállhatatlannak és szívtelennek tartották és csak kevesen védték, hogy csak látszólag hideg és nyers ez a jószívű és melegérzésű leány. A szülői házban katonás pontosságot látott, parancsoló hangot hallott, fegyelmet tapasztalt, nem csoda hát, ha minden gyöngéd érzést nevetséges érzelgősségnek tekint, sőt meg is vet. Malvine von Ries az apja leánya, igazi katonatermészet, aki nagyszerűen tudhatja, hogy mi a kötelességteljesítés, becsület, de annál kevésbé érti leánytársait, akik verseket olvasnak, a holdban gyönyörködnek és fészkéből kiesett madárkát szívből megsiratnak.
Lesz-e vajjon Malvin valaha szerelmes? Erre a kérdésre legtöbben olyan hitetlenül rázták fejüket, mintha arról volna szó, hogy a Mars-lakók lejöjjenek a földre. Malvin mint menyasszony - aki ezt el próbálná képzelni, annak előbb meg kellene változtatni a menyasszonyságról alkotott fogalmát, mert ezt a magas, szélesvállú leányt, akinek szürke szemei hidegen és józanul néznek a világba, és aki vasszorgalommal dolgozik, még a legélénkebb fantáziával sem lehet szerelmesnek, gyöngédnek, odaadónak elképzelni. Ez még gondolatnak is olyan furcsa, hogy senkinek még csak eszébe sem juthat, sőt egy fiatal hadnagy egyszer ki is jelentette, hogy akire Malvin kisasszony ránéz, az önkéntelenül is haptákba áll! Vissza