A tej az egészséges és a beteg ember táplálkozásában

Előszó

Részlet:
A tej és az ember.

Az élőlények életét a két nagy életösztön kielégítésére irányuló törekvés szövi át: az egyén fenntartása és a fajfenntartás.
Az egyén túlnyomórészt érzékei, érzékszervei segítségével biztosítja életfolyamatainak folytonosságát. Ezek ösztönzik arra, hogy megszerezze mindazon tényezőket, amelyek testének felépítésére és életbentartására szükségesek és ezek útján kerüli el azokat az ártalmakat, amelyek életét veszélyeztetik.
Az érettség egy bizonyos fokának elérése után minden élőlény igyekszik utódjairól gondoskodni. A szaporodás utáni vágy minden élőlény általános érvényű törvénye, erős célja, hogy fajtáját szinte a végtelenségig sokszorozza. Gondoljunk a mákra, a kukoricára, a sáskára, az egérre, légyre, stb. Hogy az élőlények száma és a fajok eloszlási viszonya ennek dacára is nagyjában állandó, az onnan van, hogy a táplálékuk is állandó; a táplálék mennyisége viszont meghatározza a rajta élő és a vele ellátható élőlények számát. Azután meg csaknem minden élőlény teste valamely másiknak táplálékául szolgál s ennek következtében az élőlények egy-egy fajtájának számfeletti része egy másik élőlénycsoport táplálékaként vész el.
Az élőlények tehát ösztönszerűen lényegesen nagyobbszámú utód termeléséről gondoskodnak, mint amennyinek a megélhetése különben biztosítva van, ez úton igyekeznek a fajtájuk létszámát legalább is azonos színvonalon tartani. Az utódok fejlődésében van azonban egy szakasz, amidőn az életképesség feltételei csak csirájukban vannak megadva és amíg ezeket önállóan tudják megszerezni, egy bizonyos idő telik el. A fajának fenntartásáról gondoskodó egyénnek tehát ezen a perióduson is át kell segítenie ivadékait és ezért a saját maga szükségletén kívül tartalékra is termel bizonyos anyagokat, amelyeket a fejlődő szervezetnek útravalóként biztosít, hogy ezen az első fejlődési szakaszon őket átsegítse. Vissza