A te íróid

Előszó

Elhalt a szó, ködbeveszett a sok cselekedet, amellyel anynyi millió ember építette a számunkra történeti világot. Van, akinek a felásott csontváz mesél, másokat a régi festmény, szobor ragad meg. Mi az írott szöveg vallomása alapján közelítjük meg őseink lelkét. Legkönnyebb az utunk, mert közkincs a forrás, de legélvezetesebb is, mert az örök szép érintette meg a sorokat.
Nagy történelmi színjáték pereg le előttünk. Hallgasd, olvasd, mit mondanak a te íróid. Mosolyuk minket is megnevettet, szomorúságuk nekünk is fáj, hazaszeretetük velünk van a ma harcaiban is.
A tanítás gyakorlatából nőtt ki ez a könyv. Minden tanár minden osztállyal szerkeszt irodalomtörténetet. Amit az élményteremtő olvasás és beleélő megbeszélés után a jegyzetbe íratnánk s ahogyan érettségin is szeretnénk hallani, azt a szöveget állítottuk össze. Bátorkezű válogatásra volt szükség. Nem törekedhettünk teljességre, az eredetiség igényével sem léphetünk fel minden tekintetben. Felhasználtuk tudományunk legújabb eredményeit s a módszeres szempontokra ügyeltünk a csoportosításban. Azt akarjuk, hogy minél könnyebben megmaradjon az a kevés emlékezeti anyag, amelyet az irodalomból a lélekformálás megfoghatatlan hatása után megtartandónak ítélünk.
A széljegyzet és a dült betű az óravázlat anyagát adja. Egyébként nagy általánosságban így képzeljük egy író tárgyalását:
A korhoz, másik íróhoz kapcsolódó, vagy a jelentőséget bemutató bevezetés után négy kérdésre keresünk feleletet, amely a mű alapján vizsgálja az író és az olvasó viszonyát. Vissza