A tatárok kivonulásának 750. évfordulója

Előszó

Mintha ősi átok ülne rajtunk magyarokon, sikereinknek, diadalmainknak örvendezni szinte nem is tudunk, s ha mégis, örömünkbe üröm vegyül, ám sebeinket újra meg újra feltépjük, vereségeinket és kudarcainkat gyakorta felemlegetve kesergünk, gyászos eseményeink és tragédiáink évnapjait rendre megüljük. Ezzel a gyakorlattal kívánt gyökeresen szakítani hallgatóságunk, amikor elvetette azt a gondolatot, hogy Muhi katasztrófa 750. évfordulóján emlékezzünk meg a tatárjárásról, s határozott úgy, hogy e barbár keleti hordák kitakarodását, az ország újjáépítésének és felvirágoztatásának kezdetét ünnepeljük meg. Önképzőkörünk, a IV. Béla Kör kezdeményezésére 1992. április 27-én került sor arra a nagyszabású rendezvényre, melynek ünnepi szemináriumán elhangzott oktatói és hallgatói referátumait jelen kötetben közreadjuk.
Nem valósulhatott volna meg e nagysikerű, egésznapos program a JGYTF vezetésének - mindenekelőtt Dr. Szalay István főigazgató úrnak - és Hallgatói Önkormányzatunknak hathatós támogatása, segítőkész szponzoraink pártoló nagyvonalúsága, a tömegeket vonzó látványos bemutatók szereplőinek - Kassai Lajos és Cseppentő Attila lovasíjászoknak, Vidák István nemezelő iparművésznek, Somogyi István sámánkutatónak - önfeláldozó vállalása, Nyulassy Ágnes és Papp Sándor tanársegédek irányításával ügyködő rendezőgárdánk buzgalma, a felolvasóülés részeseinek fáradozása és a nagyszámú közönség lelkes kitartása nélkül. Vissza