A tatai tégla- és cserépgyárak története

Előszó

TATÁRÓL RÖVIDEN
A város és környéke a legősibb időktől kezdve ember által lakott hely volt. Elsősorban meleg vizű forrásainak, gyógyvizeinek köszönhette, hogy embercsoportok éltek itt huzamosabb ideig.
Nagyot lépve előre az időben, Kr.e. a II. században a Duna mentén Pannóniában a rómaiak megépítették a limes egyik fontos katonai táborát, Brigetiot (Ószőny). A közeli tábort Tatáról, a Brigetiotól kiinduló, s a Látóhegy oldalán végigfutó római vízvezetéken az ún. Kismosó források vizével látták el. (Hrenkó 1983)
A népvándorlás idejéből germán és avar leletek kerültek elő nagyobb számban Tatán és környékén.
Tata neve legkorábban az 1221-ben írott oklevelekben fordul elő. A bencés apátság már a 11. században megtalálható. A bencés kolostorban Kálti Márk kíséretében I. (Nagy) Lajos (1342-1382) királyunk is megfordult. A vár építése is az ő uralkodása alatt kezdődött meg, majd 1412-ben Zsigmond (1387-1437) király európai nemzetek uralkodóit fogadta a tatai várban. Az ő uralkodásának idejére teszik a történészek Tata első fénykorát. 1410-től 1426-ig gyakorta megszállt itt, de 1438-ban bekövetkezett haláláig is a tatai vár kedves tartózkodási helye maradt. (Rohrbacher 1888. 42.)
Zsigmond halála után Tata és környéke a várral együtt a 15. század egyik leghatalmasabb családja, a Rozgonyiak birtokába került.
1439. május 14-én a magyar Szent Korona egy éjszakát töltött a tatai várban, amikor a későbbi V. Lászlót Székesfehérvárra vitték koronázásra. (A korona kilenc évszázada 1979. 74.) Rozgonyi testvérek civakodása azonban nem használt sem a településnek, sem a várnak.
A lassú pusztulást I. Mátyás (1458-1490) király állította meg, amikor 1467-ben visszaváltotta a várat, így az ismét királyi birtokba került. Mátyás király a várat Bonfini által leírt késő gótikus stílusú rezidenciává alakíttatta át. A király anyja, Szilágyi Erzsébet is meglátogatta a Zsigmond által alapított ferences kolostort.
Mátyás király 1472-től az 1490-ben bekövetkezett haláláig minden évben legalább egy alkalommal Tatán vadászott, s ide tért vissza a Habsburgokkal vívott háborúk fáradalmának kipihenésére. (B. Szatmári 1979. 145.)
7 Vissza