A Társaság 1944. január 16.

Előszó

Részlet:

Berzéthey Lenke levele:

Kedves Szerkesztő Uram! Végre túl vagyunk az ünnepeken, amit úgylátszik megelégeltünk. Még a hivatalnokok is, pedig ők legalább felhasználták ezt a restanciák feldolgozására. A többiek azonban nem tudták kellőképpen kiélvezni a sok szünnapot, - utóvégre akármilyen olcsó szórakozás is - mindennap nem lehet moziba menni - sem ötórai teára. Máskor ilyenkor a farsang elején már megkezdődtek a társas összejövetelek és táncestélyek, amelyek azonban az idén elmaradnak és ennek örvendenek azok, akiknek fáradságot jelentett a bálozás. Az ifjúságnak az a része, akik nem bárokban óhajtják megtalálni menyasszonyaikat - persze nem örülnek ennek, de kárpótlásul kultiválják a zártkörű klubösszejöveteleket és a családi meghívásokat. Egyszóval segítenek magukon, ha éppen táncolni óhajtanak, - és a legtöbbször még a leányok sem sajnálják, hogy nem ölthetik fel báli ruhájukat. Bizony takarékoskodni kell az anyaggal, ha még olyan könnyű tüllről is van szó. - A mai idők nem alkalmasak a farsangolásokra, tehát a fiatalság részére a nemzeti szempontból oly fontos ismerkedési alkalmakról más formában kell gondoskodni. De bízzuk ezt rájuk! - Állítólag jótékonycélú matinét fognak rendezni, ahol nem a tánc, hanem a próbák közben ismerkednek össze - és minden nap más-más családnál a rádió hangjai mellett, de érkezésmentesen háztartási és irodalmi összejöveteleket fognak tartani! (Az bizonyos, hogy a mi ifjúságunk megértő és készen áll minden áldozatra.) Vissza