A társadalomtudományi kutatás gyakorlata

Előszó

1968-ban tanítottam először kutatásmódszertant, a Hawaii Egyetemen. A kurzus főként a survey-módszerekkel (a kérdőíves felvételekkel) foglalkozott; ebben az első szemeszterben mindössze hat hallgatóm volt. Ekkor próbálkoztam első ízben oktatással, és a kis létszám sem tartott vissza attól, hogy a nagy előadóteremben szétszóródó hallgatósággal szemben a katedrán álló asztal mögé üljek. A félév előrehaladtával már kevésbé feszélyezett az oktatói helyzet, megkedveltem diákjaimat, ők is megbarátkoztak velem, végül a katedráról le is költöztem közéjük. Nemsokára már az én szobámban gyűltünk össze, hogy szükség esetén, a saját könyvtáramból adhassak egy-egy könyvet kölcsön. (Apropó, ha az első hat diákom esetleg olvassa ezeket a sorokat, lennének szívesek a könyveimet visszahozni?) Meglehetősen zavart azonban a kurzus idején az, hogy a kérdőíves felvételek módszertanáról nem találtam jó tankönyvet. Végül egy angol kutató munkáját választottam, de ennek jellegzetesen angol nyelvezete sok gondot okozott a diákoknak, míg engem az szomorított el, ahogyan bizonyos témákkal foglalkozott, és ahogy másokat elhanyagolt. Az általam átnézett tankönyvek alapján úgy tűnt, kétféle tankönyv létezik. Egyes könyvek olyan elvontan fogalmazták meg a kutatásmódszertan elméleti logikáját, hogy attól tartottam, a diákok nem tudják majd az általános elveket átültetni a gyakorlatba, a kutatás valódi világába. A másik csoportba tartozó - gyakran „szakácskönyv"-ként aposztrofált - munkák, épp ellenkezőleg, egészen részletes, lépésenkénti utasításokban adták meg, hogyan kell egy surveyt elvégezni. Ezek a munkák azonban, sajnálatos módon, csak a szerző által ismertetetthez rendkívül hasonló felvételek végzésére készítik fel a diákot. Úgy tűnt, hogy sem a teljesen elvont, sem a szakácskönyvszerű megközelítés nem igazán alkalmas a hallgatók számára - ahogy a tanáraik számára sem. Egy szép napon észrevettem, hogy egy papírlapra éppen az eszményi tankönyv tartalomjegyzékét jegyezgetem. A könyvnek Survey kutatások szakácskönyve és más mesék lett volna a címe. Három fő elv köré szerveződött:
1. A tudományos kutatás alapjául szolgáló elméleti alapelvek megértése.
2. Annak áttekintése, hogy ezek az elvek hogyan jelennek meg a kutatás végzésére szolgáló bevett módszerekben.
3. Felkészülés arra, hogy ha a körülmények folytán a bevett technikák nem volnának rutinszerűen alkalmazhatók, megfelelő kompromisszumos megoldásokat találjunk. Vissza