A Tapolcai Romkert

Fülszöveg

A Dunántúl részben önálló geográfiai, történeti és néprajzi tájegységének, a Balaton északi partján húzódó Balaton-felvidéknek nyugati részén, a festői szépségű, vulkánikus hegyekkel övezett Tapolcai-medence északi peremén fekszik Tapolca városa.
Tapolca gazdag, sokszínű és változatos múlttal rendelkezik. A település tulajdonképpeni történelmi magjában, az állandó hőmérsékletű Malom-tó és Kistó felett emelkedő Templom-dombon évek óta folyó régészeti ásatások bizonyítják itt az ember folyamatos jelenlétét az i. e. V. évezredtől egészen napjainkig. Ebben nemcsak a kiapadhatatlannak tűnő források által táplált melegvizű tó, s a hadászati szempontból mindenkoron jól védhető domb játszott szerepet, hanem egyéb, a lakóhelyet kereső ember számára rendkívül előnyös települési tényezők is. A domb alatt futottak össze - talán már a réz- és bronzkor óta - a Balaton-felvidék legfontosabb útvonalai. A környék szinte kínálta az építkezésekhez szükséges fa- és kőanyagot, az anyagot és metszet. A földművelés szempontjából ugyan szűkös, gyengén termő köves talajt feledtették a közeli Szentgyörgy-hegy mediterrán tájat idéző, napsütéses lankái, amelyek kiváló lehetőséget adtak a szőlő- és gyümölcstermesztésre. Ez utóbbi egyébként a rómaiak idejétől egészen napjainkig meghatározó szerepet játszott városunk gazdasági életében, fejlődésében. Vissza