A táplálkozás

Előszó

Régi idők finom szalonjaiban divatos szórakozás volt az, hogy a ház úrnője a meghívottaknak egy szépen bekötött albumot nyújtott át, amelynek egyik felére az indiszkrét kérdések egész sorozata volt nyomtatva (a legkedvesebb költőtől, virágtól és színműtől egészen a lélek legrejtettebb titkaiig mindenről volt itt szó), a másik üres féloldalra aztán a vádlott lehetőleg szellemes és lehetőles: kevéssé őszinte vallomásait írta be! Ez az ódivatú pszichoanalízis „ismerd meg tenmagadat' címen terjedt el széles körökben. E kérdéssorozat egyik pontja (s erre volt a háziasszony talán a legkíváncsibb) az volt: „Mi neked a legfontosabb a világon? ..
Ha ugyanazt a kérdést most kedves olvasóimhoz intézem, s azok nem szellemesen, nem tetszetősen, hanem egyszerűen és őszintén akarnának felelni, velem együtt azt kellene bevallaniok: „Én magam." Mert bármit jelent is a világ ezer bajával és szépségével, - mindez csak saját egyéniségem szemüvegén keresztül nyer valóságot és értéket, csak saját énem tükrében veszi fel számomra végleges alakját. Ezerszer tapasztalhattuk, hogy más szemmel nézzük az életet, ha egészségesek, - és más szemmel, ha betegek vagyunk. Ha reggel, jó alvás után frissen ébredünk, kedélyesen elköltött reggeli után valamilyen, a mindennapi élettel járó apró kellemetlenség ér, könnyen túltesszük magunkat rajta, s töretlen erővel látunk napéi munkánk után. Vissza