A tányér

Előszó

Részlet a könyvből:

Itt állok a Tányér mellett.
A Tányér fehér abrosszal letakart asztalon van, jobbkézfelől a kijárat mellett, a félköralakú bárpult és a piros linóleummal kárpitozott magas bárszékek előtt. A bárpulton likőrös-, szörpös-, boros-, pezsgős-, vizes és sörös-poharak átlátszóan csillogó sorai álmélkodnak; üveglelkük minden vágyával a terakottaszínűre lakkozott polcokon terebélyesedő palackok vignettái felé sóhajtva. Szomjasan és hűvösen. Tárgyilagosan. Kalkulációs epekedéssel.
Bár. Bárkávéház. Az egész nem került többe, mint egy jólszitulált polgárcsalád belvárosból kikerült szalónja. Modern. Sima és álnyugalmas vonalak. Színes pergamentgömbök selyemzsinóron lógnak alá a vaj sárga mennyezetről. A falakon kártyafigurák. Sok aranyozással, dús színekkel, a primitív művészet kiegyensúlyozottságát és derűs világszemléletet imitálva. A káró királynak dülledt halszemei vannak és tisztességes kis pocakja. Csak a mellény hiányzik róla és az ujjnyi vastag óralánc a csörömpölő amulettekkel. A káró király mellett vonagló nubiai hastáncosnő rövid fűszoknyában. Azután egy falbaépített üvegablak, mely mögött kék neonfény vibrál. Ha sokáig nézi az ember káprázni kezd a szeme és főfájást kap. Az ablak mellett háromdimenziós ezüstrámába keretezett kép. Valami rőtbarna állatot ábrázol, melynek szarvai helyén stilizált virágok nyílnak. Emlékeztet valamelyest a magdalénai sziklabarlang bőlényfreskójára. Persze a virágok nélkül. A bölény felett, csípőre tett kézzel, magyar dalia áll. Vissza