A tanulók értékelése és osztályozása

Előszó

Az iskolai értékelés és osztályozás az a területe a pedagógiai munkának, amely nap, mint nap problémákat vet fel, időnként feszültségeket, konfliktusokat is okoz mind a pedagógusok, mid pedig a tanulók és szülők körében.
Amikor a tanulókat értékeljük, osztályozzuk, a saját pedagógiai munkánk eredményeivel is szembenézünk. Mikor a tanulókat minősítjük bizonyos mértékig a saját munkánkról is kiállítjuk a "bizonyítványt". Ha az eredmények valóban jók, nincs különösebb probléma. De gyengébb, vagy éppen rossz eredményekkel becsületesen szembe nézni nem könnyű dolog. "Mi az én részem benne" - kérdezheti magától a pedagógus.
Ha az érdemjegyek jók, akkor is felvetődhet a kérdés: vajon a valóságot tükrözik-e ezek az érdemjegyek? Arányban vannak-e az érdemjegyek a valóságos érdemekkel? A tanulók és szüleik természetesen örülnek a jó jegyeknek, a jó bizonyítványnak. Nemcsak a jól végzett munka természetes öröme ez. Egzisztenciális érdekek is fűződnek a jó bizonyítványhoz: továbbtanulási lehetőség, kedvezmények... De vajon valóban jó-e a tanulóknak és szüleiknek, ha az érdemjegyek jobb képet mutatnak, mint amilyen a valóság? Használ-e a pedagógus azzal, hogy a megérdemeltnél jobb jegyeket ad, vagy inkább árt azoknak, akiknek használni szeretne?
Az értékelés, osztályozás a legérzékenyebb pontja az iskolai munkának. A pedagógust, a tanulót, a szülőket közvetleül érinti, az elevenükbe vág. Vissza