A tanulásról

Előszó

A magyar vasutasok a társadalmi és állami közéletnek mindig értékes tagjai voltak. (...) a vasút sem maradhat el a haladástól. Ez a haladás pedig (...) nem tűr késlekedést, mert előretörtet és legázolja, maga alá temeti azokat, akik tudatlanságukkal hátráltatják, vagy tudálékossággal megkötni akarják - szárnyaskerekét."- írta 1931-ben Sági Ernő Miklós magyar királyi államvasúti felügyelő a vasutasok képzéséről, és önképzéséről. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy gondolatai mindmáig érvényesek, sőt megszívlelendők. A továbbjutás, a szakmai érvényesülés ugyanis egyetlen korban sem nélkülözheti a szellemi gyarapodást. Tanulni természetesen egészen más fiatal fejjel, mint érett felnőttként elsajátítani az új ismereteket az iskolapadban. A speciális vasúti képzettség ellenére alkalmazkodni kell a külvilág kihívásaihoz, elsősorban az egyre nagyobb tudásszintet kívánó munkahelyi követelményekhez. A kihívások hónapról-hónapra és évről-évre sokasodnak: ma már nem elég egy tanfolyam záróvizsgáján megfelelni, hiszen napjainkban minden embernek egész élete során, folyamatosan képeznie kell magát. Kizárólag így sajátíthat el bármikor újabb ismereteket, akár a saját szakmájában, akár attól egészen eltérő hivatások területén. Az „élethosszig tartó tanulás" kora a miénk, amely a folyamatos nagyipari termelésbővülésre, valamint az ebből adódó társadalmi változásokra vezethető vissza. Ezek tették ugyanis szükségessé, hogy a gyermek- és serdülőkori intézményesített oktatásnevelés, immáron a felnőttkorra is kiterjedjen. Természetesen nemcsak Magyarországon, hiszen mára Európa- és világszerte nemzetközi tanulási és tudáspiac van kialakulóban, tehát az állandó önképzés, a tanulás, ugyanúgy az élet szabta követelmény a munkavállalóval szemben, éljen bármely kontinens bármely államában is. Akármilyen beosztásban dolgozunk, napjaink társadalmi elvárásaként, naprakész tudás birtokában kell lennünk. Ehhez pedig a korábban megszerzett ismereteink folyamatos kiegészítésre, illetve módosításra szorulnak. Vitathatatlan tény, hogy eltérően „fog az agyunk" fiatalként, mint felnőtt, dolgozó emberként, de az idők során arra is rádöbbenhetünk, hogy ennek egészen más, ettől eltérő oka van. Nevezetesen az, hogy NEM TANULTUNK MEG TANULNI! Vissza