A tanítóképzés története Székesfehérváron

Előszó

A Ferenc József Nőnevelő Intézetet Királyhegyi Farkas Ferenc nagyprépost alapította 1853-ban, Ferenc Józsefnek az ellene elkövetett merényletből történt szerencsés megmenekülése emlékére.
Szándéka szerint csak halála után, 1864. október 8-án nyílt meg az intézet, s azóta a Szatmári Irgalmas Nővérek vezetése alatt állott. A tanítást az elemi iskola harmadik és negyedik osztályával kezdték. 1870-ben már internátusa is volt, s ugyanekkor kezdte meg működését a párhuzamos elemi iskola is.
1893. szeptember l-jén polgári leányiskolával bővült, melynek egyes osztályait 1919-ben már párhuzamosítani kellett.
1921. szeptember l-jén nyílt meg a három évfolyamos továbbképző ipari tanfolyam, melyet a Kereskedelmi Minisztérium Iparoktatási Főigazgatósága - az elért kiváló eredményért - 1923. szeptember 17-én rendes ipariskolának minősített.
Nagyjelentőségű esemény volt az internátus fejlesztése, s a nővérek elhelyezése szempontjából a helybeli káptalannak azon nagylelkű adománya, mellyel a szomszédos Zuber-féle alapítványi házat 1926-ban a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjének engedte át örökös használatra.
A szépen terjeszkedő intézet azonban még így is hamarosan szűknek bizonyult. „Nehéz helyzetünkön gróf Klebelsberg Kunó dr., vallás- és közoktatásügyi miniszter és megértő szeretete és Székesfehérvár szabad királyi város áldozatkészsége segített. A Zsigray-telken emelt hatalmas iskolaépületet 1927. november 5-én szentelte fel Shvoy Lajos püspökatyánk"1 - írja Grész Leó igazgató.
A természetes fejlődés eredményeként csatlakozott az elemi és polgári iskolához az 1930. szeptember 15-én megnyílt tanítóképző-intézet, melynek első két osztálya még a polgári iskola épületében meghúzódva várta a szomszédos Zlinszky-féle háznak tanítóképző-intézetté való átalakítását. Vissza