A tánctanítás alapelmélete

Előszó

A tánc

MIT ÉRTÜNK TÁNC ALATT?. Tánc alatt általában azon fizikai mozdulatok láncolatát értjük, amelyek egyes rit-r musok szerint rendezve valamely belső indulatunkból, főleg azonban örömből származnak. Az emberi testnek bizonyos maghatározott rend és ritmus szerint való mozgását nevezzük táncnak.
De a tánc azért mindig az érzelmek megnyilatkozása, amely bélyeg és a lelki tulajdonságokat, az egyéniséget teszi láthatóvá. Más-más lesz a bánatos, az alázatos, a temperamentumos, a büszke és önérzetes lélek tánca.
A tánc nem állt mindig az öröm és szórakozás szolgálatában, hanem cél és tartalom szerint találunk a múltban vallási, halotti, szinházi, további társasági táncokat.
A TÁNC EREDETE. A tánc eredetét vissza vezethetjük az első emberpárig ás mint az emberiség Ősrégi barátja, végigkisérte örömében és szenvedésében egyaránt, minden népen keresztül, lévén a belső örömnek legtermészetesebb kifejezője, még a műveltség legalacsonyabb fokán álló népeknél is feltalálható.
Plató költői hangulatában a táncot az Istenek találmányának nevezte, Terpsichorot pedig a tánc feltalálójának tartották.
A tánc az emberiség kulturális fejlődését követve nemesedett, miután az erkölcsnek minden fázisán kérésztől ment.
Régen az emberek abban a hitben, hogy az emberi test az Istennek tökéletes mása, az emberi test mozgását, tánc formájában az Istentiszteletek szolgálatába állitották.
A tánc igy első stádiumában az istentiszteletekkel fügött össze... Vissza