Fülszöveg
A szerző abból indul ki, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben változott az oktatáselmélet tárgya; ez a diszciplína nem egyszerűen a tanítás tudománya többé, hanem egyre inkább a tanulás irányításának, vezérlésének elmélete kezd lennei. Ebben az összefüggésben új megvilágításba kerül az a kérdés is: mit tanítsunk?
A tantervek készítése során mindeddig voltaképpen "tananyagot" terveztünk; ez azonban néha több volt, néha kevesebb mint amennyit korszerű módszerekkel és eszközökkel a tényleges oktatási folyamatban fel lehet dolgozni.
Ma már világossá vált, hogy nem egyszerűen tananyagot kell tervezni, hanem magát az oktatási folyamatot, mert ebben az esetben a feldolgozás korszerű koncepciója, szervezeti formái és módszerei a maguk egészében határt szabnak a tananyagnak.
Ebben a felfogásban az oktatási folyamat önszabályozó folyamat, amely meghatározza, mennyi információ fér el benne. Az ilyen tervezéshez azonban az kell, hogy meghaladjuk az oktatás "tananyagcentrikus" tervezését, és...
Tovább
Fülszöveg
A szerző abból indul ki, hogy az utóbbi másfél-két évtizedben változott az oktatáselmélet tárgya; ez a diszciplína nem egyszerűen a tanítás tudománya többé, hanem egyre inkább a tanulás irányításának, vezérlésének elmélete kezd lennei. Ebben az összefüggésben új megvilágításba kerül az a kérdés is: mit tanítsunk?
A tantervek készítése során mindeddig voltaképpen "tananyagot" terveztünk; ez azonban néha több volt, néha kevesebb mint amennyit korszerű módszerekkel és eszközökkel a tényleges oktatási folyamatban fel lehet dolgozni.
Ma már világossá vált, hogy nem egyszerűen tananyagot kell tervezni, hanem magát az oktatási folyamatot, mert ebben az esetben a feldolgozás korszerű koncepciója, szervezeti formái és módszerei a maguk egészében határt szabnak a tananyagnak.
Ebben a felfogásban az oktatási folyamat önszabályozó folyamat, amely meghatározza, mennyi információ fér el benne. Az ilyen tervezéshez azonban az kell, hogy meghaladjuk az oktatás "tananyagcentrikus" tervezését, és átlépjünk az oktatási folyamat rendszerelméletű tervezésének birodalmába.
Ilyen megközelítésben tárgyalja a szerző mindenekelőtt az oktatás tervezésének a "didaktikai forradalom" nyújtotta új lehetőségeit, s ezzel együtt a korszerűség értelmezésének rendszerelméletű megközelítését fejti ki.
A továbbiakban az oktatási folyamat parciális (úgynevezett tematikus) tervezését jellemzi, majd a programozási és gondolkodási stratégiák funkciójával foglalkozik a tervezés folyamatában.
Ezután tér rá a korszerű didaktika által megszabott lehetőségek összefüggésében a tananyag átfogó jellegű tervezésének, a tantervek kialakításának problematikájára.
Külön is érinti a tananyagtervezés iskola-rendszertani összefüggéseit, minthogy a korszerű műveltség törzsanyaga s ennek optimális elsajátíthatósága fontos tényező egy iskolarendszer korszerűségében.
Végül a pedagógiai technológia kérdéseit tárgyalja az oktatási folyamat tervezésével összefüggésben: a) egyrészt a taneszközök hatékony alkalmazását befolyásoló didaktikai tényezőket, b) másrészt a modern technikai eszközök nevelés-módszertani vonatkozásait.
Vissza