Előszó
Hihetetlen érzés leírni ezt a címet, olvasni ezt a pár szót azok számára, akik ismerték, akik nem is oly régen még beszélgettünk vele, részt vettünk együtt rendezvényeken, találkozókon. Fájdalmas,...
Tovább
Előszó
Hihetetlen érzés leírni ezt a címet, olvasni ezt a pár szót azok számára, akik ismerték, akik nem is oly régen még beszélgettünk vele, részt vettünk együtt rendezvényeken, találkozókon. Fájdalmas, hogy nincs köztünk, és nem kis fájdalom, hogy most, eme szerény kiadvánnyal nem életében köszönthetjük, hanem emlékét kell felidéznünk. Fájdalmasan szűkre szabott volt az a földi lét, melyben Sudár István elképzelései megvalósításához hozzáfoghatott, azokon munkálkodhatott. Én, aki sajnos, csak egy-két évig ismerhettem, láttam azt a belső tüzet, amely űzte - hajtotta, amely energiákkal látta el, és hozzáfoghatott, azokon munkálkodhatott. Én, aki sajnos, csak egy-két évig ismerhettem, láttam azt a belső tüzet, amely űzte - hajtotta, amely energiákkal látta el, és hozzásegítette céljai eléréséhez, Sudár István járt az őshazában. Talán sosem tudjuk meg történelmi, szaktudományi módszerekkel, hogy a magyarság és a kunok, besenyők, valamint a többi hozzájuk csatlakozott nép őshazában. Talán sosem tudjuk meg történelmi, szaktudományi módszerekkel, hogy a magyarság és a kunok, besenyők, valamint a többi hozzájuk csatlakozott nép őshazája mérőszalaggal és régészecsettel pontosítva hol volt. De érezzük és tudjuk is, hogy ott valahol a kazak sztyepp és Alatau vidékén a belső - ázsiai füves pusztákon lehetett népeink ősi szállásterülete és ő látta ezeket a vidékeket, találkozott az ott élőkkel. Lovakat hozott tőlük és magával hozta a sztyepp szilaj szellemét, kemény tekintetét, mindazt, amit ősi örökségünknek tekinthetünk. Magába zárta, őrizte és gyarapította ezt a hagyományt, és nem rajta múlt, hogy élővé tenni csak annyit tudott belőle, amennyit megadatott számára a sors. A filmnovella, amelyet ezen kiadvány hasábjait forgatva szemlélhetünk, bízom abban, hogy maradandó emlék lesz Sudár István személyéről és azt hiszem, hogy a mű kiadásának elgondolói véghez vivői nemcsak a családtagok, a Kunszövetség, a de a magyarság sorsa iránt felelősséget érző tágabb közösség elismerését is megérdemlik. Talán ez a munka is elősegíti azt, hogy kedves Pista barátunk példája és megfogalmazott gondolatai hosszú időn serkentések az újabb, fiatalabb generációkat az általa követett értékek felvállalására, megőrzésére és ősi hagyományaink életben tartására, megújítására.
Vissza