A Talmud könyvei V-VIII.

Előszó

Részlet a könyvből:

Az ókori zsidó irodalom
Írta: Dr. Kun Lajos

I. Irott tan.
A zsidó vallás alapja Izrael népének csaknem negyedfélezer év óta fennálló az a hite, hogy van egy a mindenség fölött álló érzékelhetetlen szellemi lény, az Örökkévaló Isten, akinek akaratából lett a mindenség, aki irányítja az emberiség történetét, akinek akarata egy folytonos, nagy, késleltethető, de feltartózhatatlan fejlődés, mely tetőpontját az emberiség egyesülésében, az igazság és szeretet uralmában éri el. E nagy, az egész vallásos zsidó irodalmon keresztül vonuló gondolatnak első forrása a kinyilatkoztatás; az abból folyó tanoknak és eszméknek feldolgozását pedig az irott és szóbeli tan összesége adja.
Az irott tan, a Szentírás mai alakja a második szent templom korának (idősz. e. 516-id. u. 70) elején állapíttatott meg. A végleges megállapítást, helyesebben szentnek nyilvánítást (kanonizálást) a zsidóság akkori vezető férfiai, a „Nagy Gyülekezet" tagjai végezték. A Szentírás e megállapítás szerint, melyet a hagyomány is szentesitett, három csoportba oszlik, 1. Thora, 2. Próféták, 3. Egyéb szentiratok és 24 könyvet tartalmaz. Mig a Thora Izrael történetének keretébe illeszti be a törvényeket és tanításokat, addig a prófétai könyvek első csoportja csak Izrael történetét tárgyalja, az utóbbi próféták könyvei pedig főként a prófétáknak azt a törekvését tükröztetik, hogy a romlott közállapotokon segítsenek, a nép lelkében elősegítsék az erkölcsi megtisztulást, visszatérítsék őket az idegen kultusz követésétől a Thora monotheizmusához, bevéssék és megszilárdítsák Izrael népében a történeti hivatás tudatát és ébren tartsák benne a messiási kor bekövetkezésének hitét. Vissza