Előszó
A természeti erőforrások közül az ásványi nyersanyagok ismert és lehetséges készleteinek az értéke az összes nemzeti vagyonunk mintegy 20%-át, a termőföld értéke pedig kb. 22%-át teszi ki.
Az ásványi nyersanyagok, a termelésben közvetlenül vagy közvetve hasznosuló, az élethez nélkülözhetetlen víz és levegő mellett a mezőgazdasági tevékenység alapjául szolgáló talaj, annak termőképessége mindig elsőrendű fontosságú volt a gazdasági életünket meghatározó feltételek között.
Termőföldünk összes értéke relatíve egyre nő - a beépítések, károsodások és egyéb veszteségek következtében beálló állandó területcsökkenés ellenére -, mert a demográfiai robbanás és egyéb tényezők miatt az élelmiszer-termelés egyre inkább „stratégiai" fontosságúvá válik.
Az is nyilvánvaló, hogy az élelmiszer-termelésben még hosszú távon meghatározó lesz a természeti erőforrásoknak - így a talajnak is - a növényi és állati szervezeteken keresztül történő hasznosítása.
Ami a mezőgazdaságot illeti - külföldi pénzügyi körök publikációs adatai szerint -, a szocialista államok közül egyedül Magyarország képes a mezőgazdasági termékekkel való önellátáson kívül exportra is.
Talajaink természeteshez közeli, illetve a kultúrtalajaink környezetvédelmi szempontból legalább jelenlegi állapotának, termőerejének a megőrzése és termékenységének az ésszerű fokozása tehát nemcsak az élőlények puszta létezése, de társadalmunk mindenkori életszínvonala szempontjából is elengedhetetlenül szükséges.
Akkor, amikor a talaj környezetvédelméről beszélünk, nemcsak a talaj állapotát, a benne élő szervezeteket és a végbemenő folyamatokat kell figyelemmel kísérnünk, hanem a bioszféra egészének a szennyeződésére, károsodására, a talaj - víz - levegő kölcsönhatásokra is tekintettel kell lennünk.
Kétségtelen, hogy a bioszféra három eleme közül a talaj az, ahol a környezetvédelmi szempontból káros anyagok és hatások következtében fellépő reverzibilis vagy irreverzibilis folyamatok és eredményeik észlelése viszonylag nehezebb, mint a vízben vagy a levegőben, a bizonyításuk pedig sokszor csak közvetett módon vagy megkésve lehetséges. Ezeknek a hatásoknak vagy mellékhatásoknak a megelőzése, vagy potenciális kiküszöbölése, elhárítása elsőrendű fontosságú.
Vissza