A takácsok

Előszó

Első felvonás.
Szürkére mázolt, tágas szoba Dreisziger peterswaldaui házában. Az a helyiség, ahol a takácsoknak a készszövést kell beszolgáltatniok. Balkézről ablakok függönyök nélkül, a hátsó falon üvegajtó, jobbra ugyanolyan üvegajtó, amelyen át folyton járnak-kelnek a takácsok, takácsasszonyok és gyermekek. A jobb fal hosszában, amely mint a többi fal, nagyobbrészt el van fedve a barketszöveteknek való faállványokkal, pad húzódik el, amelyre az érkezett takácsok kiteregették portékájukat a vizsgálatra. Pfeifer kiadó nagy asztal mögött áll, amelyre a takács ráhelyezi a megvizsgálni való árút; a szemlélésnél körzőt és nagyitó üveget használ. Ha bevégezte a vizsgálást, a takács a barketot a mérlegre teszi, ahol gyakornok ellenőrizi a súlyt. Az elvállalt portékát ugyanaz a gyakornok a polczra tolja. A kifizetendő bérösszeget Pfeifer kiadó mindegyik esetben hangosan odakiáltja Neumann pénztárosnak, aki egy asztalkánál ül.
Tikkasztó nap május vége felé. Az óra tizenkettőt mutat. A várakozó takácsok legtöbbje oly emberekhez hasonlít, akiket a törvényszék sorompói elé állítottak, ahol kinzó feszültségben életre-halálra szóló döntésre kell készen lenniök. Azután meg mindannyijukhoz hozzátapad valami nyomottság, valami olyan vonás, a minő az alamizsna-kéregetőben szokott lenni, aki megaláztatásról-megaláztatáshoz kerülve, abban a tudatban, hogy csupán tűrik, megszokta, hogy minél jobban meghúzza magát. Vissza