A Szovjetunió

Előszó

A SZOVJETUNIÓ FÖLDRAJZA
A Szovjetunió fővárosát Moszkvát, vasútvonalak kötik össze a nagy szovjetország minden sarkával. Ezer és ezer kilométert tesznek meg a távoli határvárosokból a vonatok, míg Moszkvába érnek. A vasúti kocsikon fehér táblácskák jelzik a vonatok kiindulási pontját: „Odessza", „Murmanszk„Ashabad", „Vladivosztok" ... Amikor a moszkvai vasútállomásokon megpillantjuk a beérkező, porlepte vasúti kocsikat, amelyek napokon és éjeken át jöttek egyfolytában, akkor válik előttünk szinte kézzelfoghatóvá, hogy milyen hatalmas ennek az országnak a területe. A gyorsvonatnak több mint 30 órára van szüksége, hogy eljusson Odesszától Moszkváig. Ennyi idő alatt majd kétszer keresztülutazhatta volna egész Franciaországot. A Murmanszkból érkező vonat két egész napot töltött úton, s ez idő alatt annyi kilométert futott be, amennyi elválasztja Szicíliát Svédországtól. A Csendes Óceán partjáról indult expressz 9 egész napig jött Moszkvába, s a távolság, amelyet megtett, kb. annyi, mint az Egyenlítőtől az Északi Sarkkörig, Íme, ilyen hatalmas ez az ország!
A Szovjetunió legészakibb szárazföldi pontja a Cseljuszkin-fok Szibériában, messze az Északi Sarkkörön túl fekszik, legdélibb pontja pedig Kuska város mellett, Afganisztán határán van. A két pontot majdnem 5.000 km választja el egymástól. De hogy valóban fel tudjuk fogni ezeket az óriási távolságokat, össze kell hasonlítanunk a két határvidék természetrajzát. Az afgán határ közelében vannak olyan területek, ahol tél úgyszólván nincs is. A nap égető sugarai alatt még a datolyapálma is megterem, amely mint az arabok mondják, „szereti, ha a feje tűzben van". Vissza